A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. augusztus

— 95 „Ez az örökség — mint Erdély legutóbbi püspöke, Makkai Sándor dr. mondotta, az első szavakban Erdélyre vonatkoztatva, majd az egész magyarságnak intelmül —" nem ország, ez immár minden vonatkozásban a múlté, nem fegyver, fegyvereit összetörte az idők fordulása, nem föld és nem pénz, a föld megindult s elment a lábunk alól s a pénz ronggyá lett. Ez az örökség lélek és kultura, láthatatlan, de erős valóságok országa, szellemi fegyverzet, lelki szántóföld és szőlő és örökké devalválhatatlan erkölcsi tőke ! Boldogság és büszkeség a magunkénak vallani ezt az örökséget és annak vallhatjuk, mert kétségtelenül a miénk! De nagy teher, felelősség és áldozat is annak vallani, mert olyan vagyon, amely büntetésévé válik azoknak, akik visszaélnek, vagy nem élnek vele! („írd meg, amiket láttál.") És eljött ide a Bethlen Szövetség, hogy Ravasz László dr püspökünk szavait idézve: „Bethlen emlékezetére itt is egy borús és dicsőséges magyar áldomást tartson." Ugyancsak Ravasz László püspök mondotta : „Ma az országnak az a része van idegen uralom alatt, amely Bethlen szabad, békés magyar állama volt s az a rész szabad, amely akkor elnyomás alatt nyögött. A történelem e szörnyű váltógazdaságában Bethlen alakja nagy vigasztalás és biztatás, Biztatás, hogy ami neki leheteti, nekünk is lehet, de vigasztalás csak akkor, ha egyszersmind példaadás is. Példaadás a szívós munkára, a porszemekből piramist építő hitnek, az önuralomnak, a józanságnak és a törhetetlen magyar hitnek. Példa arra, hogy féljünk a kalandoktól, de ne féljünk az élet halálos kockázatától, példa arra, hogy magunkat a predestináció távlatából nézzük : ha egy nemzet méltó az igazságra, az igazság győzni fog!" (Alfa és Omega.) Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Tanács! Mélyen tisztelt kedves Vendégeink! Mindezek a citátumok, mint annak a ragyogó transparensnek, a Bethlen Gábor lelkének viszfényei s egyáltalán a nagy örökség méltó letéteményesének, a Bethlen Szövetségnek mostani megjelenésébe való belekapcsolódás, úgy hiszem, nem méltatlan foglalata ennek a másik ünnepségnek, amelyet a belsősomogyi egyházmegye egyidőben ül, a maga tanácsának képviseletében akkor, amikor a legutóbbi közgyűlésén a tisztelet, a szeretet és a bizalom egyhangú megnyilatkozásával megválasztott örökös tiszteletbeli gondnokát: Tasnádi