A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. augusztus

támaszkodás miatt — attól tartok — el fogják veszteni tiszta autonom jellegüket. Én továbbra is szeretettel gondolok az iskolára, s ahol és amikor csak lehet, igyekszem a segítés eszközeit megkeresni, de újból is hangsúlyozom, igazi nagy ereje az egyháznak abban van, ha a hivek segítségére sietnek. Még csak egyre mutatok rá, hogy a szegények gondozása milyen fontos minden egyházban. Nagy tiszteletű Egyházmegyei Tanács! Rövid ittlétem alatt, de azóta is, mióta az egyházmegyének különböző tényezőivel érintkezésben vagyok, arról győződtem meg, hogy ennek az egyházmegyének kilencven gyertyatartójában kisebb-nagyobb lánggal ég a hit világossága; az áldozatkészség is meg van még ma is, mert hiszen vannak kicsiny, néhány száz lélekből álló gyülekezetek, amelyek fenntartják tisztességesen a lelkipásztori állást és fenntartják az iskolát is. Én hiszem és remélem, hogy az a szellem, mely ezt az egyházmegyéi áthatja, mely az egyházmegye hitében, áldozatkészségében megnyilvánul, a jövőben még fokozódni fog. Olyan vezetők mellett, mint akik ma az egyházmegye élén állanak, olyan irányító szellem mellett, mint amilyen ma az egyházkerület elnökségét áthatja, (éljenzés), bizonyos vagyok abban, hogy felfelé halad ennek az egyházmegyének az útja. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy mindig készséggel és örömmel leszek csekély erőmmel az egyházmegye segítségére. Boldog leszek, ha akár iskoláit, akár gyülekezeteit támogathatom. Kérem, hogy a Mindenható Isten adjon nekem ehhez erőt és kérem Isten áldását az egyházmegyére, ennek vezetőire, egyházközségeire, minden hivő tagjára. (Éljenjés és taps.) 5. Medgyasszay Vince püspök ur a következő beszédet mondja: Nagytiszteletíi Egyházmegyei Tanács! Méltóztassék megengedni, hogy én, aki erre a szép és leikes ünnepélyre tulajdonkép vendégnek jöttem, egy pillanatra a tanács tagjának tekintsem magamat. (Éljenzés.) Méltóságos Tiszteletbeli Egyházmegyei Gondnok Ür! A belsősomogyi egyházmegye megfordította a dolgok rendjét, mert a dolgok megszokott rendje az, hogy ha valaki éveken, esetleg évtizedeken át becsülettel végezte a ráruházott gondnoki tisztet