A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. augusztus

101 és öregségére visszavonul, meg szokták választani egyházmegyei tiszteletbeli gondnokká. A belsősomogyi egyházmegye Méltóságodat férfikora teljes erejében választotta meg tiszteletbeli gondnokává. Megválasztotta az egyházmegyei közgyűlés egyhangú lelkesedéssel, örömmel, de én meg vagyok róla győződve, sőt biztosan tudom, hogy az egyházközségek presbitériumainak szavazata is egyhangú lett volna. Megválasztották Méltóságos Uram, egyházmegyei gondnoknak több okból. Először is a hála okából azért a sok és kegyes segélyért, amellyel egyházközségeink, iskoláink fenntartásához hozzájárulni kegyes volt. Megválasztották tiszteletből azokért a nagy és értékes szolgálatokért, amelyekkel nemcsak minekünk, reformátusoknak, hanem a mi édes magyar hazánk minden egyes polgárának, intézményének mindenkor segítségére van, (Ugy van !) De különösen azért az istenes lelkületért, mely nyilvánvaló mindannyiunk előtt, azért a bíbliásságért, zsoltárosságért, amelyek által valóságos dunántúlinak tekintjük Méltóságodat (Éljenzés), mert a dunántuli református nép mindig zsoltáros és bibliás nép volt. A magyar református egyetemes konvent négyméltóságu lelkészelnöke dicsérettel és magasztalással emlékezett meg arról, hogy vagy 150 esztendővel ezelőtt egy mitőlünk nevelésben, lélekben, meggyőződésben, nagyon sok tekintetben távolálló főúr felismerte itt a dunántuli reformátusságban az értékeket és azért áldozott érette, iskolát alapitott számára. Méltóztassék elhinni, ha igaz az, hogy Isten csodája, hogy Magyarországon magyar van, még nagyobb Isten csodája, hogy itt a dunántul református lelkek vannak. Ez a vidék volt a török hadak felvonuló utja, kipusztítottak innen majdnem minden magyart, magyar református eklézsiát és elégették a templomukat is. Volt idő, mikor ez a nép nem mert és nem is tudott másból, mint vesszőből font templomot építeni. De meg vagyok győződve, hogy az gyönyörűségesebb volt Isten előtt, a nagy hit által, mint a római Szent Péter templom, vagy a debreceni nagytemplom. És hadd tegyek bizonyságot arról, hogy Isten'csodája az is, hogy ezek a szétszértan élő kis református egyházközségek ma is teljesítik kötelességüket az egyház iránt. Valami oly mélységes hit, egyházhoz való ragaszkodás van most is a mi dunántuli