A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. augusztus

- 99 — ban talán mégis egy oly programmról, amely minden egyházmegyének programmja lehet és lehet a belsősomogyinak is, néhány szót szólhatok. Az Esperes ur az ő avató beszédében szólott az egyházmegye kilencven egyházközségéről, erről a kilencven aranygyertyatartóról, melyben a hitnek lángja ég. Kétségtelen dolog, hogy az egyházmegyének az első és legkomolyabb kötelessége a hitnek lángját mennél nagyobbra éleszteni, azt elevenen tartani, a hitet növelni, mélyíteni. Kötelessége ez elsősorban a lelkipásztoroknak, de azt hiszem, a lelkipásztorok munkája eredménytelen és sikertelen volna, ha mellettük a presbiterek megértés nélkül állanának és nem éreznék azt, hogy példaadással, szóval, fegyelmezéssel a lelkipásztor munkáját támogatniok kell. Szólott az Esperes ur az iskoláról, mely drága kincse az egyházmegyének. Kétségtelen dolog, hogy a lelkipásztori munka mellett a lelki nevelés hatalmas eszközei a nép- és középiskolák, melyek mind vallásos alapon működnek, melyek az ifjúnak már gyermekkorában a szivébe öntik a hitet, majd az ifjúvá serdülés idején is mellette állanak a hitnek erejével. Hiába lenne minden munkásságunk, ha az ifjúságot szabadjára engednénk, ha nem tudnánk belevonni a hitnek édes, drága igájába. Nagytiszteletü Egyházmegyei Tanács! Szükség van azonban a lelkipásztorok és presbiterek mellett minden hivő buzgóságára és áldozatkészségére. Ma, amikor ennek az iskolának a múltjára emlékeztünk, méltatta Ravasz püspök ur azt a száz esztendőt, amely alatt mindenki, aki egyházát szerette, jött és sietett ennek az intézménynek a támogatására. A régi egyháztörténelemben láttuk, hogy mindenütt mindenki becsületbeli kötelességének és büszkeségének tartotta, hogy anyagi támogatással segítse egyházát. Ez az iskola is ilyen támogatásból létesült és csak sok idő múlva szorult az állami támogatásra. A debreceni kollégium tiz millió koronát fektetett hadikölcsönbe, amely mind ilyen apró alapítványokból gyűlt össze. Ma más divat van, ma mindent az állami támogatástól várunk. Megértem én ezt, mert nagyobb a szegénység, mint akkoriban volt, azonban féltem az egyházat ettől az irányzattól. Autonom intézményeink belső erejét az adta meg, hogy a hivek maguk tartották fenn, mig túlzott mértékben az állami segítségre való