A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. április

Tartalomjegyzék

- VII melt nyugalom éveiben is. Aki testet-lelket emésztő nagy gonddal, töredelemmel nevelt erős hitű, Istenben vetett bizodalmát soha el nem vesztő nejével szép'számu fiakat és leányokat, de akik közül immár ötöt Isten kifürkészhetetlen akarata és bölcsesége folytán rendre, egymásután el kellett temetniök s épen akkor, amikor szülői sok-sok fáradságuk, aggodalmaik megkoronázása után a révbe eljutottak, avagy odajutandók valának. Minden részvétünk a korán eltávozott kedves lelkésztestvér mellett a veszteségük érzetében a porig sújtott szülőké, akik közül az édesatya Jákob szavaival kiálthat fel mostan, mondván: „Sírva megyek az én fiam után a koporsóba! Édes fiam, szerelmes fiam! Bár én haltam volna meg tehelyetted!" Az Ur, a mi Istenünk, a minden kegyelem és vigasztalás Atyja végezze el, amit emberi szó és tudomány el nem végezhet a vesztes család felemelése s megnyugtatása körül ! Gimnáziumunk tanári karát is érzékeny veszteség érte — ez évben is — Fleischet Undor h. tanár elhunytával. Szép reményekre jogosító fiatal életét derékban törte össze a kérlelhetetlen halál, akkor, amikor nagy szorgalommal, lankadatlan kitartással bevégezve a pályára való előkészület küzdelmes, lemondással teli éveit, • - már-már ott állott, hogy végleg elhelyezkedni remélt az annyira szeretett tanári, nevelői pályán. — özvegy édes anyjának minden reménysége a porba szállt alá kedves fia korai halálával. Részvétünk kisérte időelőtti sirjába a jobb sorsra hivatott ifjú tanárt, kegyeletünk meg fogja őrizni emlékét! A testvéri együttérzés szavaival emlékezem meg Burián István lelkésztestvérünk és neje súlyos veszteségéről is, mely kisleánykájuk elhunyta folytán sebezte meg szülői szívüket. Tisztelettel inditványozom: fejezze ki közgyűlésünk részvétét fent elősorolt gyászesetek felett s ezen részvétének adjon kifejezést a gyászoló családokhoz intézendő jegyzőkönyvi kivonat alakjában. * Két derék, érdemes lelkésztársunk: Csuzy Sándor somogyászalói és Bosznai Sándor csökölyi lelkipásztor hosszú, buzgó munkálkodás után saját kérelmükre nyugdíjaztattak, folyó cvi november 1., illetve 1937. január 1-től kezdődőleg. Sokat fáradozott, az élet próbáitatásaiban immár megtört s nyugalomra