A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. április

Tartalomjegyzék

- V Intézmények, közületek életében is megáll a változás nagy törvénye, vezetők jönnek, vezetők mennek, mert az egyén, az változó, elmúló, de az intézmény maga örök.., Csak egy Valakit látunk minden változások felett kiemelkedve, mint örök kőszálat kimagasodva: az Urat, az örökkévaló Istent, akiről oly szépen zengi a 85. dicséret: „Kezdete sohasem volt a Te idődnek, Esztendeid soha el nem végeződnek, Minden dolgok Tőled származnak, mint kútfőtől, Te léteit nem vettél semmi megelőzőtől. A változásoknak körülötted helyt nem adsz, Aki régen voltál, Te ugyanaz maradsz " Ez örökkön-örökké élő, a változástól nem félő Isten vezérelte az elmúlt évben hazánk, anyaszentegyházunk sorsát különböző megpróbáltatások, viszontagságok közepette a szebb, boldogabb jövő felé. Hisszük, vezetni fogja ezutín is! A legfájóbb, legszomorúbb változás a minden élők utján való elmenetel, a halál. De enyhíti a fájdalom keservét, a veszteség súlyát az, ha egy jól, nemesen eltöltött élet után jön, amikor már sokszor maga az eltávozó is kívánja a pusztabeli fa alatt leroskadó Illyés prófétával a halált. De viszont végtelenül fájó s leverő, ha — legalább is emberi véges gondolataink szerint — időnek előtte jő el, ha viruló életeket, hasznos életpályákat tör derékba, roppant össze váratlanul nagy hirtelenséggel. Volt részünk mindegyikben a legutóbb felettünk elment idő alatt. Közegyházi vonatkozásban nagy veszteséget jelentő gyászeset volt dr. Benedek Sándornak, a közigazgatási bíróság nyug. másodelnökének, zsinati és konventi tagnak, a tolnai egyházmegye gondnokának késő aggkorában történt hirtelen halála. Fényes tehetség, ragyogó elme, sziporkázó ész és derűs kedély, emellett páratlan szivjóság, szeretet voltak jellemző vonásai. Szeretettel gondolunk nemes alakjára, áldott emlékére! Egész közeli szálak, a szeretet, megbecsülés, jóismeretség s igazi méltánylás szálai fűzték egyházmegyénket ahhoz a kiváló, derék, puritán lelkületű férfiúhoz: Boross István ny. somogyviszlói preoráns-igazgatótanítóhoz, akit a folyó év tavaszán ragadott el a halál szerettei ölelő karjai közül hosszas, kínzó betegség után. Egy hosszú, fáradhatatlan munkásságban eltöltött s