A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. április

Tartalomjegyzék

- VI ­érdemekben gazdag élet zárult le az ő elmúlásával. Az anya­szentegyház veteményes kertjének, az iskolának volt ő hűséges kertésze s a rábizottaknak gondos sáfára. Nemcsak tanított, de nevelt is s a jellemképzés, a tiszta, becsületes, puritán életre nevelés volt sarkköve pedagógiájának. Iskolája a bölcs salamoni iskola volt s nemcsak a tanterem homlokzatára, nemcsak a tankönyvek fedelére, de tanítványai szivébe is beleirta a ma is követésre méltó, de sokszor elfeledett törvényt: Minden tudo­mánynak és bölcseségnek kútfeje az Urnák félelme! — Áldott emlékét kegyelettel őrizgetjük, ápolgatjuk szivünkben. Ezen, az élet késő alkonyán történt, az élet és halál ter­mészetes rendjét jelképező s inkább megnyugvást, mint meg­döbbenést kiváltó halálesetek mellett a korai elmúlás érzetét s fájó, leverő hatását keltette Varga Dezső nyug. csurgói lelki­pásztor testvérünk nemrég történt elhunyta, bár a betegség sú­lyos keresztje, melyet évek óta hordozott már, megromlott egészségi állapota s a legutóbbi esztendők megrázkódtatásai sejtetni engedték a korai véget. Immár kihűlt porai felett nem vitázunk, nem ítélkezünk többé. Ez nem a mi dolgunk immár, hanem a mindeneket látó, tudó s bölcsen és szeretettel itélő Istené, aki a fény és az árny csodálatos szövedékéből, egybe­vetéséből napnál ragyogóbban hozza ki az igazságot: a Jézus vére árán való megigazittatásunkal minden gyarlóságunkból s szerencsétlen, minden emberi részvétünkre és szánalmunkra méltó szolgatársunkat megnyugtatja, megpihenteti oly sok szen­vedése után a sir ölében. Nagy megdöbbenést, végtelen részvétet váltott ki mind­nyájunkból Gál Endre tatai lelkipásztortestvérünknek ifjan, élte virágkorában, 37-ik életévében, kínzó betegség után történt el­hunyta. Nem egyházmegyénk lelkészi karából hullott ki élete, mint egy értékes, nemes foglalat kieső gyöngyszeme, de sok drága kötelék kapcsolta őt leikünkhöz. Csurgói gimnáziumunk derék, szép tehetségű, nagy jövőre hivatott tanítványa volt egy­koron, aki nemes ambícióval, a tudás szomjával ajakán s szivé­ben készült lelkipásztori szép hivatásához, külföldön is gyara­pítván évek során át ismereteit. De szívünkhöz volt forrva annak a derék, kedves családnak a révén is, amelynek feje egyházmegyénk tanítói karának kiválósága, büszkesége, dicseke­dése volt mindig, aktív működése alatt úgy, mint a megérde-

Next

/
Thumbnails
Contents