A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. április
Tartalomjegyzék
- IV Hadd idézzem az Institúcióról megemlékező ünnepi beszéd befejező sorait: „Tanuljuk meg tőle, hogy a kálvinizmus a tiszta és teljes keresztyénség s Kálvinnak minden jelentősége abban áll, hogy Krisztushoz vezet, Ez sem az ő érdeme, mert annak is az oka Krisztusban van, hogy a Kálvin útján lehet legjobban és legteljesebben eljutni hozzá. Soha sem akart több lenni, csak egy olyan testvér, aki előre ment, hogy nekünk útat mutasson. Emlékét nem lehetne jobban megbántani, mintha engednők, hogy Isten dicsősége helyett az ő dicsőségére terelődjék figyelmünk. Könyve nem törvénykönyv, tanítása nem kijelentés, hanem módszer és út a Szentháromság egy örök Isten igaz ismeretéhez." Maga Kálvin mutatott rá legjobban, miként kell könyvét forgatnunk, amikor az Institúció utolsó lapjára e szavakat irta fel: „Soli Deo gloria!" egyedül Istené a dicsőség! írjuk fel mi e szavakat szivünkbe s egész életünknek, minden cselekedetünknek e mondat tartalma legyen a zsinórmértéke, szabályozója. Felsőbb egyházi hatóságunk rendelte el, de hiszem, minden elrendelés nélkül, önként áldoztak s fognak áldozni egyes gyülekezeteink is ez év folyamán, főként vallásos esték keretében Kálvin dicső emlékének, főműve első megjelenése négyszáz éves fordulója alkalmából! * Most pedig a folyó évi április hó 17-i rendkívüli közgyűlésünk óta egyházmegyénk életében felmerült fontosabb eseményekről, mozzanatokról, általában egyházunk külső-belső, szellemi és anyagi életéről szóló jelentésem előterjesztése során mindenekelőtt a változásokról kívánok megemlékezni, és pedig úgy a személyi, mint az egyes gyülekezetek, intézmények életében előfordult változásokról. Mert változandóság alá vettetett minden, ami e földön él, ami a világon van. A természet eleve kiszabott bölcs rendje és örök törvényei szerint ami lett, annak egyszer el kell múlania, a megérett kalász felett meg kell csendülnie az aratás sarlójának, — a munkában elfáradt szolga pihenésre vágyik s a leghűbb, legfáradhatatlanabb sáfár is megkívánja az árnyékot, hol verejtékes munkája után az alkony hüsében pihenőt talál.
