A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. augusztus

melyeknek elvégzésére, — a célok nagyszerűségét, melyeknek megközelítésére, elérésére hivtál el egyen-egyen bennünket, szolgáidat, szentegyházad munkásait. Tebenned óh felséges Isten, s a Te bölcs, hatalmas, az egész mindenséget átfogó terveidben, átölelő szerelmedben együtt mélység és magasság, — tiszta fénylő világosság... Mibennünk, a por gyermekeiben, a gyarlóság fiaiban, a romlandóság edényeiben csak gyöngeség, erőtlenség, homály és sötétség! S ha ottan-ottan a gyarlóság sötétségén, a hitetlenség, kétely, kishitűség homályán, a szeretetlenség ködén átragyog, átizzik is egy-egy pillanatra a Tőled vett magasabbrendü elhivatás érzése, mennyei szépsége: nagyhamar elfakul, elhalványul az lelkűnkön s a sarkunkhoz köttetett gyarlóság, az eredendő bűn keze letörli orcánkról az örökkévalóságra rendeltség isteni vonásait, az istenfiakhoz való hasonlóság pillanatra feltetsző derengését... S ha ottan-ottan megérinti lelkünket egy szebb, jobb, tökéletesebb élet utáni vágy szárnyrebbenése, ha el-elindulunk kis időre a Teáltalad elénk irt ösvényen, a szeretet, a jóság és igazság utján: nemsokára ajkunkra kell vennünk a nagy apostol fájó, könnyes, keserű vallomását: Gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok az én tagjaimban más törvényt, mely az én elmémnek törvényével ellenkezik és engem rabul ád a bűn törvényének, mely az én tagjaimban vagyon, — Oh én szegény ember! Kicsoda szabadit meg engemet e halálnak testéből?!. .. Óh milyen jó, hogy ilyenkor, semmiségünk, bűnös voltunk érzetében feltekinthetünk Reád, édesatyánkra s Arra, akit érettünk elküldöttél, egyszülött szerelmes Fiadra! Mily édes boldogság tudni, hogy Te jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságod elfedezi vétkeinket s amilyen távol van a napkelet a napenyészettől, oly messzire veted Te a mi bűneinket s oly közel van hozzánk irgalmasságod. Fenséges nagy célok, a Te országod megmunkálásának, terjesztésének szolgálatába szegődtettél bennünket óh atyánk s most, amikor be kell számolnunk Néked a végzett munkáról, most, amikor egybe kell vetnünk a kitűzött célt, az elhivatás nagyszerűségét azzal, amit ezek szolgálatában végeztünk; orcánk