A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. augusztus

pirulását, lelkünk szégyenét csak a Te véghetetlen kegyelmed s szereteted érzése teheti hordozhatóvá. Óh, mert hiszen, ha ez nem volna, ha ebbe nem fogózhatnánk, így kellene felkiáltanunk a kétségbeesés szavával: Egek, szakadjatok reánk és ti halmok, fedezzetek el minket! Légy áldott felséges Isten, Izráel őriző pásztora biztató kegyelmedért, jóságodért s cselekedjed, hogy legyünk mi a Te hűséges gyermekeid, hív szolgáid a ránk bízottakban s amit talán elmulasztottunk a múltban, hozzuk helyre a jövőben kettőzött szorgalommal s igyekezettel. Előttünk vannak, óh atyánk, a Te örök szépségben ragyogó szőlőskertjeid, a gyülekezetek s mellettük a tiszta plánták, a szebb jövendő zsengéinek veteményes kertjei, az iskolák. Adjad, hogy ezekért, ezek javáért, boldogságáért s mindezzel a Te országod dicsőségéért ugy tudjunk munkálkodni a talentumaikat el nem ásó szolgák hűségével, hogy majd a nagy számadás idején, amikor elszólítasz bennünket, hogy megfizesd bérünket: a napszállat s egyben a felragyogó örökélet ez óráján ebben a szózatban nyerhessük el minden földi jutalomnál nagyobb elismerésedet: Jól vagyon, jó és hív szolgám, a kevésen hívnek bizonyultál, többre bizattatol ezután, menj be mostan a Te Uradnak örömébe!... Áldd meg közelebbről mostani tanácskozásunkat a szeretet, az egyetértés szent lelkével, hogy egyakarattal, egy szívvellélekkel tudjuk elvégezni a kiszabott teendőinket s ajkunk mozdulása, elménk minden gondolata, szivünk minden érzése és dobbanása csak egy, egyetlen célt szolgáljon: a Te dicsőségedet ! Áldd meg egyházunkat, az igazi szegeletkövön fundáltat, áldd meg ennek vezetőit, tanácsos rendelt, lelkipásztorait, tanítóit, áldd meg a gyülekezeteket, annak minden rendű s rangú hiveit. Áldd meg ezt az intézetet s ezzel együtt alsóbb és felsőbb tanintézeteinket, áldd meg édes magyar hazánkat, a sokat szenvedetet s hozz reá jókedved áldásából lelki-testi javakban bővelkedő esztendőket, ámen!