A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. augusztus

— V hegye, ha most még ködös fátyolban is, de már integet felénk, kéklő csúcsa lassan bontakozni kezd a felhők fátyolából. A megértés, a közeledés jelei a különböző, nemrég még halálos ellenség gyanánt szembenálló népek közt egyre jobban mutatkoznak s bár itt-ott még hollók károgása hallszik, mint a legutóbb az idők jelét megérteni nem akaró francia kormány külügyminiszterének nemcsak a mi nemzetünket, de az egész világ józan gondolkodású elemeit is méltó felháborodással eltöltő, történelmi hamisításokon felépített nyilatkozatai, melyeket nemzetének emelkedett gondolkozású s velünk rokonszenvező tagjai sem osztanak: de már szállong, repdes szerteszét az egész világ felett az a hófehér galamb is, amely Isten véghetetlen akarata szerint elhozza, mert el kell hoznia majd a békés élet várvavárt napjait, a nagy trianoni igazságtalanság orvoslását ! Ebben a hitben, ezzel a reménységgel, amely hisszük, nem szégyenít meg, nyugodtan, bizalommal tesszük le Isten sorsintéző atyai kezébe nemzetünk, anyaszentegyházunk jövendő sorsát! * Jövőnk tehát Isten kezében van, mint jelenünk is. De mind a jelent, mind a jövőt magunknak is kell munkálnunk ! Mert mindnyájan „Isten munkatársai vagyunk." Az anyaszentegyházban, Istennek eme gyönyörűséges szőllőjében „plántálok", „öntözők" vagyunk. De „sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz, hanem a növekedést adó Isten!" A plántáló pedig és az öntöző egyek, de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint," Sáfárok is vagyunk Isten majorságában s „ugy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit, az Isten titkaínak sáfárait. Ami pedig a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék",.. Isten országának, anyaszentegyházunknak élete a „munkatársak", a „sáfárok" hűségére van alapítva, azon múlik, azzal áll, vagy esik. S boldog a sáfár, akit az Ur, mikor haza megy, vigyázva talál! Boldog a szolga, akit az ő Ura, mikor hazajő; tiszte szerint való munkában ér! Boldog életében, boldog halálában! Református anyaszentegyházunk, közelebbről egyházmegyénk néhány sáfárjáról (s hozzátartozóikról), élőkről ugy, mint halottakról kívánok megemlékezni a következő sorokban, jelentésem személyi részében. Forduljunk először kegyeletes érzéssel azok felé, s tegyük