A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

- xxni — meg nem értése áldatlan s végzetes félreértéseket vonhat maga után. Ez a veszély talán még nincs meg, de mintha láthatatlan betűkkel a jelentések sorai közt itt-ott olyasmit lehetne kiolvasni, hogy errefelé sodródunk. A kölcsönös megértés további egyengetésének, az egységesebb elbírálás előmozdítása utján iskoláink eme legfontosabb életkérdésének véltem szolgálatot tenni azzal, hogy felkértem B. Major János körfelügyelő lelkésztársunkat a mai úgynevezett „munkaiskola" úttörőiről és tanításaikról készített nagyértékü, a III. ísk. kör értekezletén elhangzott tanulmányának szélesebb körben, a tanügyi bizottság előtt is felolvasására. Ám ha egészen otthon akarunk lenni ebben a fontos nevelésügyi kérdésben, — minden tanítónak és iskolaszéki elnöknek is (már csak a vasárnapi iskolában való hasznavehetőség céljából is) érdeke a kellő tájékozottság — vegyük elő a könnyen hozzáférhető szakirodalmat s olvassuk a „Néptanítók Lapja" idevágó cikkeit. Meglevő iskolavizsgálati jelentés-űrlapjaink, melyek még a régi módszer szellemében készültek, nem egészen alkalmasak az új elvek szerint való elbírálásra. Mivel ezek az ívek egyelőre még használatban maradnak, a jelentést ne az űrlap betűszerinti kérdései után, hanem az uj tanterv szellemében állítsuk össze és vezessük rá a nyomtatványra. Tudvalevő, hogy az uj módszer nem a feldolgozott tananyag mennyiségére, hanem a gyermek öntevékenységre nevelésére fekteti a súlyt s igy a kijelölt anyag feldolgozásában meglehetős szabadságot enged a tanítónak. Most ez anyag kiválogatására és feldolgozására a vallás- és közoktatásügyi miniszter 59.076)1932. VIII. d. sz. rendeletében a fokozottabb gyakorlatiasság követelményét irja elő, Az egyházi főhatóságok által is elfogadott s a „Hivatalos Közlöny" f. évi február 1. számában valamennyi iskolának rendelkezésére álló, az uj módszerhez alkalmazkodó intézkedés megkívánja a tananyagbeosztásnak a célhoz mért átdolgozását s az egész tanítás menetének oly irányban vezetését, hogy a gyermek a mindennapi életre minél nagyobb tájékozottságot, tudást és munkakedvet vigyen ki az iskolából, Iskoláink jövő évi munkájának már egészen ehhez a nagyon helyes követelményhez kell igazodnia. A hittani tárgyakat iskoláink jellegüknek megfelelően szép eredménnyel, de jobbára gépiesen dolgozták fel, holott a szem-