A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. február, 1928. július

— XXV — élénküléséről, az adakozásra való készség gyarapodásáról, —amit mutat az is, hogy az Istendicsőségére s más cimen tett adakozás a mull évi 18 ezer pengőről közel 102 ezer pengőre emelkedett. Azonban még mindig vannak gyülekezetek (számszerint 12), ahol a templomlátogatás milyenségére nézve feltett kérdésre a .gyér," .gyenge" jelzők vannak bejegyezve. A többi gyülekezetekben: példás a templomlátogatás 6, jó 23, kielégítő 127, közepes 16 helyen. Sajnos, hogy egyes helyeken a presbiterek — tisztelet a kivételnek — nem állanak hivatásuk magaslatán, nem igyekeznek tisztük, esküjök szerint jó példaadással járni a nép előtt. Ahol ilyen jelentések, panaszok hangzottak el, ott az egyházlátogatás kellő intelemben részesítette az illetőket s figyelmeztette őket presbiteri kötelességük hűséges és lelkiismeretes betöltésére. Egyházi életünk megújulása, a sziveknek, lelkeknek a mammon lenyűgöző szolgálatától való elfordulása és Istenhez térése, a világ múló örömei és gyönyörűségei helyett az örök isteni igazságok óhajtozása és keresése csak ugy következhetik be, ha a téveteg, könnyen elhajló, hamis jelszavaknak hamar behódoló nagy tömegek előtt olyan férfiak, olyan vezetők járnak, akik a maguk felvértezett, erős hitével, tisztánlátásával, a keresztyéni élet, az Istenben való bizodalom hasonlíthatatlan erejét saját életükkel való megbizonyitásával példakép ragyognak s vonzanak másokat is hasonló élet követésére. Ezért van igen nagy szükség jó vezetőkre, hű és bölcs sáfárokra, elöljárókra egyházunkban! És itt nem hagyhatom megemlítés nélkül, sőt az elismerés szavaival kell kiemelnem a B, S. R. E. működését, mely az utóbb emiitett nagy cél megvalósítását is munkálni törekszik s e cél érdekében az elmúlt év őszén Kaposvárott presbiteri értekezletet is hivott össze, melyen sok szép és tanulságos előadás hangzott el egyházi életünk minél virágzóbbá tétele, a hitélet fejlesztése, a bajok megszüntetése érdekében, kapcsolatban a presbiteri tiszt hűséges betöltésének kérdésével. Az egyházépités munkájának legelső sorban a lelkek nemesítésében, istenfélelemre, jó erkölcsökre való nevelésében kell ugyan állania, de azért a külső épités, az Ur házának, az iskolának s más egyházi középületeknek gondozása, kellő karban tartása is fontos és nélkülözhetetlen egy gyülekezet életében. E