A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. december

— 7 — Megtetszik ebből a ráeá fóliásból, hogy az életnek szükségletei vannak, amiknek előállását megakadályozni nem lehet. A hiányérzetek pótlékai szükségképen vannak. A háború és a forradalmak világának hiányérzete voiit a hitébredés, tehát a mi egyházunk életében is meg kellett születnie a Belső somogyi Református Egyesületnek. Eiz nem aforizma, hanem törvény. Az élet huIIámvonalánatk mély pontjára értünk s innen csakis fölfelé indulhatunk, affelé, aki azt momdá magáról: „Én vagyok az Élet, az Igazság, az Űt! A Belsősomogyi Református Egyesületnek tehát missziója van: •— isteni tanács tervezte a lelkek javára. S mert miszsziói hivatással bír, — munkát, tevékenységet kell végeznie folyton gyarapodó és folyton építő lélekkel az istenországa terjedése érdekében. Érdekes és meglepő itt annak az összehasonlítás/maik az eredménye, amit akkor nyerünk, ha az elindulás időpontját összehasonlítjuk az Egyesület életének mai bizonyságtételeivel. Az 1922-iki, tehát a megindulás első évében kelt titkári jelentés így ír: „A vezetői értekezlet tervbe vette a vármegyének szekták által veszélyeztetett déli részén: konferencia és építő előadások tartását. Reményünk vara rá, hogy a közel jövőben Szigetvárott megtarthatjuk ezt' az öszszejövetelt s a belmissziód bizottsággal karöltve nagyobb szabású konferenciát is rendezhetünk vagy itt Kaposvárott, vagv más vidéki gócponton." A célkitűzés helyes iránya már akkor adva volt s hogy nem álmok után kalandoztunk, mutatja, hogy az akkor reménylett dolgok azóta nagyrészt megvalósultak «> nemcsak Szigetvárra .hanem Nagyatád, Alsok-Sarkad, Csurgó, Somogyszob. ADsótégesd. Nagybajom, Rinyaujnép, Rinyaujlak, Homokszenitgyörgy községekbe is elhatott az Egyesület áldásos tevékenysége. S jellemző, hogy mindegyre nőtt a kiterjedésű kör is. Az elfő évben rendezett kon-