A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. december

— 8 — ferenciák száma mostani éviben 2-ről csaknem 10-re szaporodott. S az sem jelentéktelen tünet, hogy amíg eleinte jófarmán magunk oktrojáltuk rá magunkat az egyes gyülekezetekre, ma már, minit a beteg az orvoslást, maguk a gyülekezetek kérik az Egyesület megjelentését, amely természetesen mindenüvé készséggel és szívesem megy, hogy az eltévedt utasnak irányt mutasson, a betegnek gyógyulást vigyem, a bűnös számára irgalmat imádkozzék. Az eddig való munkateljesítményben ez az év volt a leggazdagabb. Missziói napokát rendeztünk Riinyaujnépen, Rinyaujlakon, Nagybajomban, Alsósegesden, Homokazenitgyörgyön, mindenütt éhes és szomjú lelkektől megtöltött templomok előtt. Mi, akik szerény közremunkálásainkkai résztvettünk ezeken ai hitépítő előadásokon, úgy éreztük, hogy a lelkek készen vannak, várják, sóvárogják a jobb életet, csak vezetni, tanácsolni kell őket Isten szent lelkével, Isten igéjével, mely vami minden hívőnek idvasségére. Ezeket a missziói tevékenységeket fokozott mértékben folytatni kívánjuk a jövő évben is. Épen ezért az a kérésünk a gyülekezateinkhezi, hogy szolgálata inka! kérjék miinél többen s különösem ott

1, ahol hibákat, bajokat észlelnek. A jerikói úton megyünk szarmairitánusi szívvel!, ké-:izen arra, hogy borunkat és olajunkat odaönitsük a megkínzott szíveknek sebére s áldásos szeretetünk Veroinika-kemdőjével bekötözzük azt. Az Egyesület mindenüvé örömmel és készségesen küldii a maga, munkásait, ahová csak hívják. A hiléhresztésre gyönyörű bizonyságot védünk szolgáltatni az egyházmegyében először megrendezendő presbiteri konferenciával. Dokumentálni akarjuk vele, hogy mi a Kálvin alapon megtisztított evangéliumi egyház hamisítatlan funida mentamán állunk s hiveiink egyszerű tagjainak bizonysáigitevésével óhajtjuk kifejezésre juttatni, hogy más fundamentumot semkisem vethet, mint amelyre már megvettetett s mely a Jézus Krisztus.