A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. január

— 23 ezeknek az Isten dicsőségére kell történniük. De akik távol állanak a vallás lényegétől, azok nem fogják rfíegérteni a Kálvin gyönyörű jelszavát: „Soli Deo gloria" (Egyedül Istené a dicsőség), azoknak arról kell beszélni, érdemes-e olyan vallási életet élni. Testvéreim, az élet, amelyről beszélek, szivem teljes reménysége és lelkem szilárd meggyőződése szerint a jövendő élete. Elég volt nekünk a hitetlenekből, lássuk a hívőket! Azok, akik szerteszét az Isten beszédét tanulmányozzák, akik az imádságos életet élik, a jövendő hadseregének előőrsei; azok közel vannak a szent megvalósuláshoz, amit az isteni kegyelem nyújt ennek a nemzetnek. Minden más szalma, értéktelen. Az óriási világmegpróbáltatás tüzében el fog égni. Azok, akik tudnak imádkozni az első szeretettel, szeretnek Bibliát olvasni, akik tudnak, testvéreim, egyházias életet élni, azok nem világtól elmaradottak, mint sokan tartják, azok a jövendő gárdájának az élén állanak. Álljatok közéjük. Az az élet, amelyben ott ragyog az első szeretet, mint a menyasszony élete, lelve van szépséggel, édes gyönyörűséggel, boldog megvalósulásokkal. Higyjétek és éljétek ezt az életet. Nézzetek szét, mennyi gyötrelem van a világon és lássátok az embereket, mintha sötét, mélységes tengerárban küzdenének a megsemmisülés végzete ellen. És mi, akik nézzük, az első szeretet egy fehér szikláján állunk és odakiáltjuk mindenkinek: Jertek, itt van a menekülés, a sötét és mély vizek felett egy gyönyörű fehér szikla emelkedik a magasba, erre álljatok reá, aki idejön, életet talál, boldog ember lesz, az egész élete összhang, csend tisztaság lesz. Ennek a fehér sziklának a neve: az első szeretet. Amen.