A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. január

— 20 dig azzal, hogy a mi régi és tisztes vallási szokásainkat újra fel kell venni. A szokás csak külső kifejezése ugyan a sziv belső érzésének és az én Mesterem mindenkép a belső vallásosságra helyezte a súlyt, mégis engedjétek meg, hogy nagyon sajnálkozzam azért, hogy régi szent és tisztes szokások, amelyeket évtizedek és évszázadok szenteltek meg, kimentek lassankint a divatból. Ennek az egyházmegyének egyik lelkésze nemrég: egy cikket irt, melyben van egy nagyon megragadó rész. Arról ir, hogy szeretné a házi istentiszteleteket felújítani egyházában és épen ezért próbálta kikutatni, hogy voltak-e az ő gyülekezetében a múltban házi istentiszteletek. És tett egy nagyszerű felfedezést. Bármily távol állani látszik az ő gyülekezete az evangéliumi eszménytől, mégis nemcsak a múltban voltak, de most is vannak ott házi istentiszteletek. Ezek a régi tiszta szokások, amelyek a mi református egyházi életünket az elmúlt századokban jellemezték s amelyeknek elmulta gyásszal tölti el az ember szivét. Van nekünk egy könyvünk, Szikszay irta, „Keresztyén tanítások" a cime. Ennek a könyvnek a története rendkívül érdekes. Mikor az egyházi és vallási érdeklődés nagymértékben elfordult az ilyenektől, ez a könyv fenntartotta magát és szerteszét az országban egyszerű üzletemberek rengeteg példányszámban terjesztették magyar népünk körében. És mikor a templomok elhidegedtek, ez. a könyv nagyszerűen megállta a helyét. Itt Somogymegyében is vannak házak, ahol mindig felzendül a régi tisztesének és előkerül Szikszay Keresztyén tanítása és az emberek annak élő vizei mellett keresnek a lelkük számára, üdvösséget. A vallásos szokások elhanyatlása nagyon fájdalmasjelenség, de fájdalmas jelenség az értelmi elemnek az a túltengése is, amely jellemzi egyházi életünket. Sokszor