A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1924. január

- 21 — eszembe jut az Ur, aki Samarián át utazva Jákob kútja mellett az élet és halál nagy kérdéséről beszélt a samáriai asszonnyal. Az asszony egy pillanatra megrendült, aztán rövidesen beszélni kezd arról, hogy melyik hegyen kell imádni az Istent, vájjon a Garizim vagy a Sión hegyén? Sokszor emberekkel találkozunk, akiknek az élete teljesen deformálódott. Ha beszélünk előttük arról, hogy Krisztus az élet és igazság, a következő percben ott vagyunk a predestinatio kérdése mellett. Jönnek és értelmi kérdéseikkel akarnak bennünket zavarba hozni, melyeknek mélyeibe Kálvin Jánosnak a szemei se láthattak tisztán. És azt a nagy kérdést, hogy az illetők élnek-e, halnak-e, krisztusi életet élnek-e, távoli messze zenének minősitik, amelyek lelküket egyáltalán nem érintik. Hálásak lehelünk, hogy az Ur Jézus megmutatja a gyógyulást. Az egyik módja a visszaemlékezés. Emlékezzél meg, honnan estél ki. Olvassátok-e a mi egyházunk történetét? Ha van valami szép a világon, akkor ezek a lapok kimondhatatlan büszkeséget tartalmaznak a ti számotokra. Büszkék vagytok elődeitekre? Nézzétek meg nagy és nehéz küzdelmeiket, családi életük tisztaságát, szentségét, józanságát, Krisztus iránti ragaszkodásuk mélységes hevét és hasonlítsátok hozzá az életeteket. Az őseitek hányszor mentek templomba ? Hányszor mentek ti ? Jövedelmüknek mennyi részét fordították egyházuk fenntartására? Mennyit ti? A kép egészen világosan áll előttünk és ha ezt meggondoljátok, szálljatok magatokba és térjetek meg. Mikor ezt kimondom, tudom, hogy bizonyos ellenszenv hideg levegője csap reám. Megtérés — az ellenszenves szó, melyet azonban nekünk a legnagyobb szeretettel hozzá kell szorítani a szivünkhöz. Megtérésre nekünk is szükségünk van. Látom azt, hogy itt mily törekvések történnek az értelmi meggyőzésre. De az értelmi