A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. október

Györék József alsó-segesdi lelkész egyházi beszéde. Uj teremtés. Alapige: ián. VII. 37. „Az ünnep utolsó nagy napjón felólla Jézus és kiélta, mondván : Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám és igyék". Bizonyosan kevesen gondolnak közületek arra, Hogy ezekben a külsőleg jelentékteleneknek látszó szavakban Jézus voltaképen a maga életformáló programmját adja. A kép egészen plasztikus. Mintha nagy csatavesztésből látnánk özönleni a szétszórt tömegeket és közöttük hirtelen megállani látnánk egy királyi méltóságú - vezért, aki viharokat átzengő hangokon kiált: — „Ne féljetek!..." Sötétségek, mélységek, szörnyűségek tárulnak elénk, amelyek között rémülten bukdácsol az elvakult ember, — pedig ott felül arany hid ragyog, amely a szakadékokon át biztosan vezet... Az atyai örökséget elprédált tékozló fiút: az örök eszményektől elfordult emberiséget ismerjük meg ezekben a szavakban, akit édes atyai szeretet hívogat a békesség elhagyott hónába: - „jöjjetek én hozzám!..." — Ami a madárnak a szárny, ez az embernek a lélek: — felszállhat vele, messzire kerenghet, csatázhat a viharok forgószelével, vagy megülhet egy sziklán, mint a szivén a bánat, — végül azonban mégis csak oda kell megtérniük, ahonnan elindultak: — a madárnak fészkéhez, a léleknek Istenéhez. A hiábavaló és céltalan keringések fáradálmainak ezt a szakadatlan sorozatát akarja lezárni Jézus: — „jöjjetek én hozzám !..." Azaz uj és eleddig nem sejtett gazdag tartalommal akarja megtölteni ezt a mi üres és értéktelen szivünket. Azt akarja, hogy ráeszméljünk arra, hogy milyenek vagyunk, hogy azután tudtunkra adhassa, milyeneknek kell lennünk! Egyszóval, uj teremtéseket akar belőlünk formálni. I. Soha alkalmasabb pillanatot nem választhatott volna Jézus megváltói programmjának a kifejtésére. A hur már a pattanásig feszült: az embereknek a szivét csaknem szétfeszítette a várakozás gyötrelme a jobb, a tisztább, a boldogabb élet után. Érezték, tudták, hogy az, amit élnek, beteg, boldogtalan élet; hogy a szivük üres, 8