A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. október

Előterjesztések* 1. Az 1903. ápr. 15. Ker. kgyülés jkönyvének 114. p. alatt foglaltatik Szabályrendelet a segélykérvények felszereléséről, de ez csak a közalapi tökekamat és egyszersmindenkori segélyre vonatkozik. Azonban több más segély is osztatik ki évenként a gyülekezeteknek. A segélykérvények rendszerint ugy érkeznek be, hogy semmi okmány csatolva nincs. A segélybizottsági előadó urnák sok munkájába és levelezésébe kerül, inig minden kérvényező egyházat felszólít a hiányzó okmányok beterjesztésérc. Ugy gondolom, célszerű volna, ha összeállittatnék a minden segély-alaphoz csa tolandó okmányok száma és neme s akkor csak az igy felszerelt kérvények fogadtatnának ei. Javaslom megkérni nagyi. Peti Lőrinc segélybizottsági elnök urat, hogy készítse el ezen munkálatot s a tavaszi kgyűlés jkönyvében kinyomattatván, már a jövő rendes évi kgyülés elé beadott kérvények felszerelésére tájékoztatásul szolgálna. 2, Szomorúan tapasztaltam az elmúlt pár év alatt, hogy azon egyházakban, ahol a lelkész vagy tanitó nyugalomba vonult vagy elhalt, az azok használatában volt földek oly nagy mértékben elsoványodtak és kizsaroltattak, hogy az utód, a legjobb akarat .és legnagyobb áldozatkészség és költség mellett sem tudta azokat használhatókká tenni s kénytelen volt vetetlenül hagyni, mert sem bérbe, sem felcsen kiadni nem lehetett, sem nem munkáltathatta a jelenlegi hallatlan magas igás napszámárak miatt. Kérem a kgyülést, ha jónak és célszerűnek találja, nevezzen ki egy szükkörü bizottságot, hogy az dolgozzon ki szabályrendeletet a földeknek felesen vagy bérbe kiadásáról, megbízatván az illető egyház presbytériuma, hogy felügyeljen arra — felelősség terhe alatt, — hogy a szabályrendelet egyes rendelkezései a legszorosabban betartassanak ugy a felesek, mint a bérlök által. Ezzel talán elejét lehetne venni annak a károsodásnak, ami a hivatalnokokat sújtja, a földek elhanyagolása és kizsarolása miatt. Kegyeletes megemlékezés. A legutóbbi közgyűlésünk óta eltelt negyedév alatt sem szünetelt a halál angyala. Felemelte öldöklő fegyverét egy - az élet terhei alatt eifáradott s nyugalomba vonult — lelkésztársunkra és egy — az élei tavaszán levő, hivatását csak pár éve folytató — ifjú lelkészatyánkfiára. Szomorú szívvel tekintünk utánuk s nem lehet őket körünkből elbocsátani, hogy meg ne gyujtsuk az emlékezet világát sirhalmuk felett és ha csak pár szóval is,