A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. október

bucsut ne vegyünk tőlük. Ennyit megérdemelnek azok, akik velünk együtt munkálkodván isten országának terjesztésében, pályatársaink voltak. 1. Kiss Endre volt kaposszentbenedeki lelkész, 45 évi lelkészkedése s 2 évi nyugalma után f. évi jul. 25-én életének 76-ik évében hoszszas gyengélkedés s rövid szenvedés után Kaposváron jobblétre szenderült. Az 1870-ik évben, mikor a káplánok sorrendje eltöröltetett s rövid ideig a szabad választás hozatott be egyházkerületünkben, a nagy reményekre jogosító fiatal segédlelkészt a szentbenedeki egyház válás totta meg egyhangú lelkesedéssel lelkipásztorának, itt működött 45 évig. Fő jellemvonása volt a puritán egyszerűség, szelídség, fedhettem, aranytiszta jellem. Családot nem alapított s igy egész életét gyülekezetének szentelte. E hosszú idő — majdnem félszázad alatt — alig voll egy-két ünnep vagy hétköznap, amikor a szószéken valaki helyettesitette volna. Mindig maga végzett, sz'vének legteljesebb örömével. Istenének hűséges sáfára, gyülekezetének atyja volt, aki vele örült a jólét és áldás napjaiban s vele sirt a megpróbáltatások keserves idején. Isten igéjének hirdetése mellett a tudományoknak élt; ezeknek buvárlására fordította minden idejét, ami az Urnák szolgálatából fentmaradt számára. Ebből kifolyólag zárkózott természete volt, annyira, hogy csak alig hagyta el gyülekezetét pár órára, vagy egy rövid napra. Valóban példányszerű lelkipásztor volt. Hivci őszinte, igaz szeretettel ragaszkodtak hozzá. Csak akkor kért segédlelkészt, mikor az évek hosszú sora és az öregség terhes súlya alatt összeroskadott s nem volt annyi ereje, hogy az Ur házát látogathatta volna, amelynek szerelme emésztette kebelét. Az 1915. év jun. 1-én vonult nyugalomba s Kaposvárra költözött, de itt a bánat és fájdalom miatt, - hogy gyülekezetét elhagynia kellett, -• élete már csak lassú hervadás volt. Agyhoz szegezve töltötte a napokat és honapokat, mígnem a halál szive bánatának, lelke gyötrelmének és a test szenvedéseinek véget vétett. Volt gyülekezetének képviselői megjelentek koporsóiánál a lelkész vezetése alatt s fájdalmas érzelmekkel vettek tőle bucsut — most máiörökre. Hullassunk mi is egy könycseppet bemohosuló sirhalmára s őrizzük meg emlékezetét szivünkben. Isten hozzád, isten veled, immár elköltözött s örök boldogságra szállt kedves lelkésztársunk!! 2, Prohászka Ferenc, volt uljaniki adminisztrátor, életének tavaszán, alig 3 évi működése után tért meg az örök nyugalomra, rövid, egy pillanatig tartó szenvedés után, f, évi jul, 27-én. 1914. máj, 1-én foglalta el állomását. Előbb a dunamelléki kerülethez tartozó Pleternicán volt segédlelkész. S mivel az uljaniki egyház hivei legnagyobb részt cseh nemzetiségű és nyelvű tagokból áll, meghívták a szintén cseh nyelvű segédlelkészt, aki csak ugy fogadta el a meghívást, hogy a messze távolban lakó pleternicai híveit azután is gondozhatja. Mindkét helyen szolgált az Urnák, hirdetvén az