A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. október

24 ; tárgyai, mert csak ismétlésbe esnék s a figyelmet fárasztanám Záróbeszédem tárgya lesz enné'fogva — amint neve is mutatja — az ünnepély bezárása; köszönet nyilvánítása q résztvevőknek, a megjelenteknek, röv'd szavakban kiemelése a mai ünnep jelentőségének s végül a tanulságok levonása. Mindenek előtt fogadiák ugy a magam, mint egyházmegyénk nevében hálás elismerésünket a résztvevők, kik szép és vonzó előadásukkal oly tanulságossá és emlékezetessé tették jubileumi ünnepélyünket; azután vegyék szives és hálás köszönetünket kedves vendégeink, a nagy közönség, hogy megjelenésükkel innepélyünk fényét emelték s r.ekünk örömöt, maguknak pedig egy élvezetes és tanúságos órát szereztek. Innepélyünket. megzavarta, örömünket lehangolta, kedélyünket nyomottá tette a még mindig duló világháború, amelynek épen legkritikusabb, legválságosabb idejére esett. De épen ebben van nagy jelentősége; fontosságát ez emeli. Lehet, hogy sokak elméjében megfordult az a gondolat, hogy ez csak puszta véletlenség. Ne méltóztassanak igy gondolkodni. A világ kormányzásában nincs véletlen. Mindent az Isteni végére mehetetlen bölcsesség intéz. Az egész világegyetem, milliónyi égi testeivel s az ezeken lakó teremtményekkel, egy összefüggő egészet képez. Mindennek — még a legkisebb paránynak — sorsa is a teremtő és kormányzó istenség kezében van. Vajon lehet-e azt mondani

} hogy az égitestek, nap, hold, csillagok futása véletlen dolga? Épen igy a népek, nemzetek, országok s egyes emberek életében sincs véletlenség. Mert ugyanaz a törvény van az erkölcsi, mint a termeszeti világban. Az örökkévaló isten kezdetben mindent elrendelt, mindenkinek sorsat elhatározta s eszerint futja meg minden teremtett lény, rövidebb vagy hosszabb pályáját a mindenség kebelén. így hát nem véletlenül, hanem istennek akaratából történt, hogy ez a mai inneplésünk — a reformatio, a hitjavitás négyszázados torduló pontja e véres világháború idejére esett, bizonyára azért, hogy az ember, kit az isten a maga képére és hasonlatosságára formált, akinek lelkében isteni bölcseségének