A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. október

23 'l't; ' rn íbjsöb Azóta is borult már felhő rája S az igét sokszor fenyegette vész ; Ám a bősz ostromok tüzét kiállta, És él tovább, mig a bűn elenyész, Az égi erőt le nem verhetik, De az legyőzi minden ellenit! , L v.ifisbniM Négyszáz éve immár a nagy időknek, V'.dóvSfl Midőn történt az új feltáraadás, S ma a hivők emlékezésre gyűlnek, Felzeng a szent, magasztos háladás, Hirdetve, hogy az ige él ma is : Mert védi egy égi, örök paizs ! 1 '

fÜJ\fÍ : • ; ... cÓ 2913307 De fájdalom ! Felhő borong fölöttünk, Mely árnyékot vet az ünnepre le, Mint végitélet, úgy tombol köröttünk : Vad háború irtózatos szele ! A lélek fáj, sir és remegve fél, ; 7,330 Hogy az igének csak betűje él! OódiO De jönni kell, óh jönni kell a napnak, Hogy a betűbe lélek költözik, Hogy vége lesz a szörnyű borzalmaknak S a föld ünnepi diszbe öltözik ! Ok tedd meg ezt mielőbb Istenünk : ar;'Igaz ünnepet akkor ülhetünk ! : 3 v >5 tübnW 237 •Jr - i jii •á;íSÍ g) A nagy tetszéssel fogadott s szépen előadott szavalat után esperes ur következő beszéddel zárta be a diszgyülést: Mélyen tisztelt közönség! ' Lefolyt a szép és lélekemelő ünnepély, melyet s reformáció négyszázévcs emlekezetére szenteltünk s a bezáró beszéd megtartása nekem jutott feladatul. Hallottunk beszelni a reformáció négyszázados keletkezéserői, okairól, céljáról, világtörténeti jelentőségéről, a most duló háborúról, tehát ezek nem lehetnek beszédem