A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. október

jukra Czvingli Zürikben, majd a mi lánglelkü és nagy energiájú reformátorunk, Kálvin János Genfben. Ennek a három lánglelkü apostolnak a lelkesedése, mint világitó fáklyafény világította meg azt az utat, melyen a mi hithű elődeink ez eszmét, nem törődve gályarabsággal, mártírhalállal tovább vitték, s ez eszme terjedt s nem tudta azt elfojtani az egyházi hatalom, a világi hatalom semmi erőszaka, még az inkvizitió válogatott kinzó rendszere sem, de hisz ez természetes uraim, mert a hit szava, Isten szava. Ezeknek a mártiroknak törekvése eredményeket szült, mert hisz még a kezdetén hosszú időkig csak a föld alul, elrejtett odúkból fátyolozottan, halkon repülhetett az Istent dicsőítő, zsolozsma hangja fel az ég felé, később bár meg nem engedve, de tűrve imádhaták elődeink az Istent, majd lassan kezdtek épülni a mi templomaink, melyeknek büszke tornya ma már az egekig nyúlik, s midőn e szenvedésteljes hosszú ut után feljutottunk a négyszázadik mértföldkővel jelzett napsütötte hegygerinczre, ma hála a mindenha'ónak teljes a vallás szabadság, a lelkiismereti szabadság. Ebből a rövid visszapillantásból és elődeink ragyogó példáiból vonjuk le uraim a tapasztalatokat, s vigyük át azokat az előttünk álló vegnélküli hosszú útra, melynek kapuja fátyollal van borítva, s nem láthatjuk annak nehézségeit, de ha félre billentem azt a fátyolt, a reménység szállja meg szivemet, mert hisz szabadságunk intézményesen biztosítva van és a törvényes hatalom részéről hála a mindenhatónak nem fenyeget veszély. De nem szabad uraim felednünk azt, hogy ott a fátyol mögött is rejtőzhetnek leküzdendő veszélyek, hisz mór a háború előtt mutatkoztak jelenségei hitetlenségnek, atheismusnak, melyek ha a hosszú véres harc lelket ölő és eldurvító hatásai által fokozottabb méreteket öltenének és fenyegetnék, a hit, a vallás alapjait, ugy ezekkel is szembe kellene szállnunk, s a mult példáiból merítve erőt, meg kellene mutatnunk, hogy nem rettenünk vissza, ha kell, a mártir haláltól sem. Most ennél a fontos jelző oszlopnál, itt a mult és jövő közötti viz választó hegy gerincen állva, ezen ^visszapillantásunkkal