A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. október

10 állítsunk fejfát a mi nagy reformátoraink emlékének s én ennél az emlékoszlopnál borulok le Isten előtt és hozzá küldöm fohászomat: hogy a krisztusi szeretet melegével fogja le az öldöklésre készen álló karok millióit, a hit erejével adjon kiengesztelődést és vigasztalást a földúlt emberi lelkeknek, hogy a hosszú véres küzdés után örök békesség legyen a földön ! Ezzel a mai ünnepi közgyűlést megnyitom. c) Egyházi főjegyző előterjeszti, hogy a közgyűlés — a reformátió négyszázados emlékünnepének méltó alkotással leendő megörökítése céljából — határozza el egy református leánynevelő intézetnek Kaposváron való felállítását. A díszközgyűlés az előterjesztést egyhangúlag és nagy lelkesedéssel elfogadja

} s a Kaposváron létesítendő leánynevelő intézetre vonatkozó szabályzat megalkotásával a főgyinnásiumi igazgató-tanácsot megbizza. d) Nt. Peti Lőrinc büriisi lelkész és egyh. megyei egyházi tanácsbiró ur a következő ünnepi beszédet tartotta : Emlékbeszéd a reformáció négyszázados fordulóján, 1917. ok . 18. Csurgó. Amikor méltatni akarom a reformáció jelentősegét, melynek kezdete négy évszázados fordulóján ünnepséget tartani vagyunk most együtt e helyen: gondolataim a forráshoz vezetnek, melynek vizcseppje azért indul el, hogy a tengerhez jusson. S látom, hogy a létei forrásánál minden teremtmény egy csepp viz, mely mind a maga tengerét keresi. A legmagasabb színvonalon álló teremtménynek, az embernek tengere a boldogság, amelyet, a mióta erőinek elégtelenségét felismerte, a végtelen hatalom és jóságban: az Istenben vélt feltalálhatni. .... Amelyik forrás vize álló tóba fut, az nem jut el a tengerig. Többé-kevésbé zavaros vizbe keveredik. Sás-erdő, hinár-hálózat veszi el előle a napsugarat s időre-megposhad, egészségtelenné;