A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. március
béke után, megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek, megengedtünk azoknak, akik ellenünk törtek. Nem minket terhel a felelősség a sötét gyászért, mely e világra borult, a sok kionto't vérért, mely földünket áztatja, a temérdek ifjú életért, melyeknek világa kialudt az ádáz küzdelmekben, hanem azokat, „kik az ö gonoszságukra tértek de te elküldöd őket a veszedelemre a hamisság cselekvőivel, s nem marad meg a gonoszoknak birodalma az igazaknak sorsukon". Most lelki országod építésére gyülekeztünk össze, hogy kis körünkben munkáljuk annak terjedését, előmozdítsuk virágzását, nemesítsük a sziveket, tökéletesítsük a lelkeket, jobbítsuk az erkölcsöket s egy porszemmel mi is hozzájáruljunk dicsőséged nagyságához s a békeségnek megszilárdításához. Hozzád térünk, esdve kérünk, fordítsd el haragodat tőlünk, mutasd meg nekünk a te orczádnak világosságát, parancsolj a vértenger hullámainak, hogy elcsendesedjenek, a dörgő fegyvereknek, hogy elhallgassanak, s azt az áldott békeséget — amely nélkül oly régóta szűkölködünk, hozd vissza, s erősítsd meg annak fundamentumát, hogy gonosz kezek, bűnös lelkek többé meg ne rendíthessék. Jelenj meg azért közöttünk e diszcs hajlékban, mely most istennek háza és a mennyeknek kapuja, vezéreld a mi lépéseinket, világosítsd meg elménket, erősítsd akaratunkat, szenteld meg érzelmeinket, hogy munkálkodásunk üdvös és áldásos legyen. A külső világnak háborgása között ad meg nekünk azt a benső, lelki békeséget, amelyet a világ sem nem adhat, sem el nem vehet, mert ez egyedül a te ajándékod és csak azoknak adod, a kik benned biznak, hozzád ragaszkodnak és törvényeidnek utában járnak, hogy érezzük és tapasztaljuk, hogy „a kik benned biznak, hasonlatosak lesznek a Sión hegyéhez, mely meg nem mozdul és mindörökké ugy marad. Tégy jót uram a jókkal és legyen békeség a Sionban." Amen. Az ima elhangzása után ngs. e. m. gondnok ur a következő megnyitó beszédet intézte a közgyűléshez:
