A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. március

Nagytisztetetü Esperes Ur ! Nagytiszteletii és tekintetes egyházmegyei közgyűlés! Pár hó múlva harmadik évfordulója lesz annak a szomorú napnak, a melyen egy kárhozatra szánt, vértől megbélyegzett és megsemmisítésre itélt fékezhetetlen törpe nemzetnek még korcsabb szülöttje, egy alig felserdült léha ifjú kiröpttette kezéből azt a pokolgépet, a mely elpukkant és a melynek szétrepülő szilánkjai kioltották életét egy ember-párnak, átfúrták a szivét egy uralkodásra hivatott korona-örökösnek és szeretett hitvesének. Az elhajított bomba nem elégelte meg ezen áldozatokat, annak robbanó döreje nem ült el, hanem azóta is bömböl, sivit az egész világot megrengető detonátióval, — annak szilánkjai tova repültek, repülnek még ma is s könyörtelenül fúrják át a szivét a legjobbak millióinak, tehetetlen aggastyánoknak, védtelen nőknek s anyára szoruló csecsemőknek/ Ez a bomba zúdította reá az egész világra azt a-3 éve óta duló borzalmas konflagrátiot, mely könyörtelenül pusztit, öl, rombol, s melynek áldozataiként koronás fők buktak le a trónról, államok, országok szűntek meg létezni, s népek, nemzetek váltak hontalanokká. A sors kifürkészhetetlen végzete belesodorta e világháborúba és pedig első sorban a mi nemzetünket, a mi országunkat is és pedig istennek hála olyan szerepben, melyre büszke lehet a nemzet. A mi nemzetünk ugyanis dicső szövetségeseinkkel együtt az isten ostora — velünk és általunk bünteti a gazt, az erkölcstelent és velünk és általunk juttatja diadalra az erkölcsöt, az igazságot. Általunk söprette el a széthúzást szitó fékezhetetlen kis országokat, s bünteti a volt hűtlen szövetségeseket. Ha e 3 év izgató, s viharos eseményeire visszagondolunk uraim, s emlékezetünkbe idézzük azokat a katasztrofális eseményeket, melyek megsemmisüléssel fenyegették hazánkat, — ha visszaemlékezünk a mindent elsöpörni készülő orosz betörésre, ha visszaemlékezünk szerbiai kudarcunkra, a hütelen olasz és román szomszédok orvtámadására, s mindehhez hozzávesszük a végzet kérlelhetetlen döntését, mely a világháború közepén, tehát a leg-