A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. március

— 24 -munkálatok nyilvántartása, sürgetése, s mennyi keserűséget okoz annak tudata, hogy egyházaink vezetői olyan nagyfokú közönyösséget tanusitanak a kötelességek teljesítése körül, és szinte lehetetlenné teszi, hogy az egyháztagok azok részéről serkentessenek a rend fentartására, kötelezettségeik pontos teljesítésére, a kik maguk mennek rossz példával elől a közönyösségben. Mindenki előtt ismeretes, hogy mily sok munkát igényel az esperesi hivatal lelkiismeretes, pontos ellátása, s az is bizonyos, hogy a határidők szigorú betartása megkönnyíti az esperes terheit, tehát már csak azért is, — eltekintve a törvény rendelkezéseitől, — ami pedig sokkal fontosabb, — hogy ne terheljenek felesleges munkával, kérem jövőre a határidők szigorú betartását. Mult évi közgyűlésünk óta sok áldozatot követelt sorainkból az enyészet angyala. Többen távoztak el az öldöklő halál szavára és intésére azok, akik szivünknek kedvesek valának, s akiknek elköltözése szivünkben fájdalmat, az egyházi és társadalmi életben pótolhatatlan veszteséget, s a munkamezőn üresen maradt nyomokat hagytak maguk után. Most, a mikor legelőször gyülekeztünk össze eltávozásuk óta, az irántuk való szeretet nem engedi, hogy minden szó nélkül, a kegyeletes megemlékezésnek minden legkisebb nyilvánítása nélkül vegyünk bucsut tőlök. 1. Bosznay István csurgói főgymnásiumunknak több mint 40 éven át volt tanára, mult évi junius 28-án, nyugalomba vonulásának 12-ik évében, rövid szenvedés után jobb létre szenderült Budapesten, hol életének utolsó éveit töltötte, s kihűlt porai az előtte oly kedves városba, Csurgóra szállíttatván, junius 29-én családi sírboltjában örök nyugalomra helyeztettek, az egész tanári karnak, a város egész intelligenciájának mély részvéte mellett. Puritán egyszerűség, tiszta, egyenes jellem, a kötelességteljesitésben teljes szigorúság voltak jellemző vonásai, s ezeket ugy magával mint másokkal szemben érvényesítette. Dolgát pontosan végezte és ezt mástól is megkövetelte. Tanítványaival szigorúan bánt, de amellett igazságos volt. Elnézésnek ritkán volt helye előtte, minden tanitványának tudni kellett. Tudott is, s ha növendékei más intézetbe mentek, mindenütt kitűntek az ő tantárgyaiban jártasságukkal s teljes, alapos ismereteikkel. Minden tanítványa szerette. A társadalmi életben tartózkodó volt, a barátságot a szó szoros értelmében vette, s akit barátságával kitüntetett, azt melegen ölelte kebelére. Mikor nyugalomba vonult, a magas kormány képviselője ezen szavakkal bocsátotta el: „Nagy kár, hogy ilyen munkaerőt elveszít benne a főgymnásium". . . Elment a méltán megérdemelt nyugalomba, s azután az örök békeség helyére. Nagy családjának tagjai,