A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. március

- 25 — tanártársai, sok százra menő tanítványai, egyházmegyénk alkotó tagjai, barátai, ismerősei hálás kegyelettel őrzik jó emlékezetét. . . Legyen szülőföldjének porai között édes és csendes hosszú álma, a jutalmat pedig a hiven teljesített kötelességért megadja az Ur lelkének, a boldogok országában. 2. Kovács István, a szennai egyháznak szorgalmas, kiváló munkása, jó tanitója, életének 65-ik évében költözött el körünkből mult év november 2-án. Tanitói működésének legnagyobb részét — néhány hónap hijjával — 42 hosszú esztendőt Szennában töltötte el életének alkonyáig lelkiismeretes munkálkodásban. Iskolája mindig a legjobbak közé tartozott, tanitványait nemcsak tanitotta, hanem nevelte is. Az egyházi, a társadalmi és polgári életben vezető szerepet vitt, mert mindenik téren bizalmi állásokba helyezte az a tisztelet, mellyel kartársai s a közügyekért lelkesedő egyének viseltettek iránta. Szereplésének nyomai mindenütt meglátszottak. Azonban mégis legjobban kiemelkedett s erényeivel fénylett előttünk a családi életben. Áldott lelkű férj; gondos édesatya volt, aki a családi körben találta meg a sok és terhes munkák között azt a benső nyugodalmat és békeséget, amely legdrágább kincse a szivnek s egyedüli jutalma a nemesen folytatott életnek. Eleiében a tiszteletet, halálában a csendes nyugodalmat, az örök hazában a jutalmat megnyerte. Emlékezete legyen áldott közöttünk 1 3. Szabó Ferenc, nagykorpádi lelkésztársunk a mult év november 11-én hirtelen, pillanatnyi szenvedéssel vált meg az élettől, a mély gyászbaöltözött özvegyétől, tőlünk lelkésztársaitól, árván maradt, hozzá hiven ragaszkodó gyülekezetétől, s mindazoktól, akik ismerték, életének 65-ik esztendejében. Jó hangulatban, a közelgő halálnak semmi jelét nem érezve, távozott hajlékából kötelességteljesitésre, de vissza már nem térhetett. Útközben érte a halál, s csak kihűlt porrészeit vitték vissza kedves hajlékába, beteljesedvén rajta az írásnak ez a megrenditő igéje : „Kimégy a helyből, de vissza nem térsz többé oda, ahová a te lelked vissza menni óhajtana". Mindnyájunkat megdöbbentett gyászos kimúlása. Tiszta jellemű, fedhetlen életű, apostoli buzgósággal ékeskedő szolgája volt az Urnák. Híveinek nemcsak lelkipásztora, hanem hűséges gondviselője is volt. Tanácsadója, vigasztalója, bátoritója volt népének a megpróbáltatások nehéz idejében. Kötelességeinek teljesítésében, Isten országának terjesztésében fáradhatatlan szorgalommal munkálkodott. Gyülekezetének szellemi és anyagi téren boldogítása, felvirágoztatása volt törekvésének legfőbb célja. El is érte célját s már életében élvezhette munkásságának édes gyümölcseit. Szerelmes feleinek s az egész gyülekezetnek mély fájdalmára helyeztük el a csendes nyugodalom helyére. Adjunk helyet szivünkben kedves emlékezetének! Lelkésztársunk, jó barátunk Isten veled! 4. Peti József, volt hetesi tanitó, életének tavaszán, 21 éves korában ment el a minden élők utján. A hadiszolgálatra behívott tanítók legelső