A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. március
— 6 -lekezeteink boldogulása, iskoláink virágzása lebegjen szemeink előtt. Add, hogy a mi tanácskozásunk méltó legyen magasztos hivatásunkhoz, amelyet elibénk tűztél, és a nagy munkához, amelyet reánk biztál . . . Atyánk, Istenünk! vezérelj minket, áldj meg minket, szeress minket, és add nekünk a te segedelmedet és kegyelmedet, a mi Urunk Jézus Krisztusért. Ámen. Ez ima elhangzása után egyhm. gondnok ur következő beszéddel üdvözölte a közgyűlést s ezzel kapcsolatban a közgyűlésen jelenlevő nagyságos Kachkovich Lajos alispán urat: Nagy tiszteletű és tekintetes egyházmegyei Közgyűlés! Engedtessék meg nekem most, midőn az Önök bizalmából elnyeri gondnoki tisztemben, első izben van szerencsém az egyházmegye közgyűlésének megnyitásánál már, az egyik elnöki széket elfoglalni, hogy Önöket az igaz szeretet hangján üdvözölhessem. Szerettem volna ez alkalommal Uraim, egyházmegyénk érdekében kifejtett üdvös ténykedésekről számolni be, de sajnos, ennek lehetőségétől megfosztott engem a ma duló világháború, mely egész Európa békéjét feldúlva, mindannyiunk kezére békót kötött és megbénított az élethalál harccal szorosan össze nem függő minden üdvös munkát. Vigasztaljon bennünket Uraim az a 7 hónapi erős küzdelem eddigi eredményeiből is jogosan levonható alapos remény, hogy a magyarok Istene szeretett hazánkat ezután is megfogja oltalmazni minden nagyobb bajtól és győzelemre fogja segíteni hazánk védelmében oly hősiesen küzdő katonáinkat és dicső szövetségeseinkkel válvetve kifogjuk küzdeni azt a várva-várt szebb és boldogabb jövőt, mely tért fog nyitni a békés hasznos munkának és eredménynyel fog jutalmazni minden erre irányzott becsületes törekvést. Ha ennek a mai borzalmas, s az egész világot izgalomba ejtő