A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. március

kegyetlen háborúnak okait kutatjuk, ugy a helyes nyomra vezet bennünket a biblia és a világtörténelem. Mint a tapasztalat mutatja, amikor a jólét és a tökéletesség elérésére irányzott törekvés eléri tető fokát, s a fejlettség és tudomány termékeny meleg ágyában, mérges gombát növel az elbizakodottság, az önös érdekét szolgáló és csupán ezért élő önzés, akkor időközönkint megrázza magát az anyaföld és eltemeti a sivárt, a bűnöst, az önzőt. Egy második babilóniai zavar, egy második özönviz ez a mai háború is Uraim, melyből csak az erény, csak a becsület, csak a tiszta erkölcs kerülhet ki győztesen! Ha mégis volnának csüggedők és kételkedők, kik a mi győzelmünkben kétségeskednének, azoknak csak azt tanácsolhatom, hogy kislelküséget félretéve, szálljunk magunkba, vizsgáljuk meg önmagunkat, ismerjük fel multunkban azt a selejtest, azt a bünt, melynek kiirtására, megtisztítására szolgáló méltó büntetés ez a borzalmas világháború, s irtsuk azt ki magunkból, s csupán azt tartsuk meg a jövő élet számára, ami jó, ami dicső, ami keresztyéni. S itt örömmel kell rámutatnom arra, hogy ezek a jövő életre, a második évezredes predestináló jó tulajdonságok nem vesztek ki a magyar nemzetből, mert hisz bámulattal látjuk azt az igaz hazaszeretetből fakadó önzetlen hazafiságot, mely nemzetünk fiait a harctéren ezer veszély között is megtartja honfiúnak s megtartja őket a vallásnak, s őket a jelen elpuhult kortól őszintén szólva, nem remélt, de az ősi magyar dicsősség áitai igazolt hősteltekre indítja. Nézzük a szeretni tudó magyar nép pédás és magától mindent elvonó áldozatkészséget, nézzük szűkebb körben vizsgálódva a mi lelkészeink és tanítóink hősi küzdelmét, mikor öldöklő fegyverrel, avagy áldást hozó lelkigondozással szolgálják ezer veszély között is nemzetünket, egyházunkat. Nézzük azokat az itthon maradott lelkivezetőinket, kik az itthon maradt aggódókat, gyászolókat vigasztalva s fájdalmaikat