A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. június

— 35 — és tapintatos helyettesitéseért. Ezután a vil. elnöki széket Huszár Aladár gondnok ur foglalja el. Tudomásul szolgál. 11. Esperes ur az egyházmegye nevében a következő üdvözlő beszédet intézte egyházmegyei gondnok úrhoz: Nagyságos Egyházmegyei Gondnok Ur! Ezen ünnepélyes pillanatban, midőn nagyságod egyhm. gondnoki széket elfoglalja, egyházmegyénk gyülekezeteinagy többségének bizalmából, én mint elnöktársa üdvözlöm első sorban, kifejezését adva annak az örömnek és lelkesedésnek, mely egyházmegyénk minden egyes tagját eltölti. Az öröm érzése adja a szavakat ajkaimra — midőn a szívnek teljességéből szól a száj — hogy nagyságodat érte a méltó kitüntetés, a ki mindkét ágon való őseitől, akik hosszú időn, évszázadokon keresztül erős oszlopai, bátor harcosai, s hűséges munkásai voltak ref. egyházunknak, s nevüket ragyogó betűkkel irták fel történelmének lapjaira, örökölte (ÍZ erős hitet, mély vallásos meggyőződést, az egyházhoz való törhetlen ragaszkodást, isteni félelmet, melynek rövid közöttünk léte alatt ügyeink iránti érdeklődésével, irántunk való vonzalmával s munkálkodásával bizonyságát is adta. E mai naptól kezdve szélesebb mező, tágasabb munkakör tárul fel előtte, de egyúttal nagyobb teher, súlyosabb felelősség nehezedik vállaira, mert a letett esküvel az öröktől fogva való léleknek, Istennek szolgálására kötelezte, szentelte magát, annak a léleknek, aki betölti a végtelen mindenséget és aki idvezitőnk szavai szerint «szünet nélkül munkálkodik», megújítván és megelevenítvén mindeneket. Munkatársa lett ennek a léleknek és munkatere nem a világ piaca, nyilvánulása nem az emberiség tülekedő vá-