A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. június

— 36 sári zaja, s jutalma nem a földi javak, kincs, gazdaság, hatalom ; hanem ez az egész munka az ember benső lelki világában megy véghez, tere a mély vallásosság, hit és er kölcsi élet mezeje: s jutalma: békesség a kebelben, nyugodalom a szívben, világosság az elmében, megnyugvás Isten akaratában s rendithetlen hit a túlvilági életben, amelyek azt eszközlik, hogy az ember megérti rendeltetésének célját, ismeri és teljesiti kötelességét, zúgolódás nélkül hordozza az életnek terheit, tűri a világ méltatlan bántalmait, boldogan futja pályáját, s jól végzett élet után nyugodtan teszi le vándor botját, s lelkét mennyei atyjának ajánlván, várja a pásztoroknak ama fejedelmét, aki fejére teszi az örök élet hervadhatatlan koronáját. Ezt a tudományt hirdetni, megvalósítani, az emberiséget erre megtanitani: ez az igazi messiási munka, az emberiségnek tökéletessé tétele, boldogítása. Erre kötelezte magát nagyságod, midőn gondnoki hivatalát elvállalta és elfogadta. Ez a hivatal nemcsak kitüntetés, hanem szolgálat, nemcsak rang, hanem munka, s ennek lényege az, hogy gondot viseljünk a nyájról, legeltessük istennek seregét, nem kényszerűségből, hanem örömest, nem ugy, mint uralkodván az Urnák örökségén, hanem ugy, mint a kik az Isten seregének tüköréi legyünk. Hogy mennyire tudjuk elérni a célt, az a hívektől és a vezérektől függ, azokon áll. Nagyságodat vezérül rendelte az Ur, s választotta el a gyülekezetek megtisztelő bizalma Egyházmegyénknek, ezen erős várunknak, legmagasabb lornyába helyeztetett őrállónak, a honnét őrködő szemekkel ébren vigyáz arra a kis hadseregre, a mely vezérlete alatt van és Isten országáért küzd. Osztozni kell vele jó- és balsorsában, a csatavesztés gyászában, a győzelem dicsőségében, hogy részesüljön vele együtt a jutalomnak édes gyönyörűségében Minden társulat, egyesület olyan mint egy test. Az emberi testben a vér keringése, a sziv dobogása jelzi az