A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

21 be, melyeket az egyházlátogatás idején észleltem gyülekezeteinkben, — általánosságban megemlítem azt, hogy — kivéve M. Egrest, Vásárosbéczet és Nemeske-Tamásit — mindenütt teljes békességet találtam egyházainkban. A hivatalnokok és hivek közt megvan az egyházi élet fejlesztésére és a hitbuzgóság emelésére szükséges egyetértés és békesség. Galambokon teljes békességet találtam; az ügyek rendben folynak, a presbytérium kötelességét teljesíti, a hivek nem háborognak, hanem egész megnyugvással fogadják a presb. intézkedéseit, s egészen meglepett, mikor a persb. nevében a lelkész ur azon kívánságát fejezte ki s azon kérelmét terjesztette elő, hogy miután évek hosszú sora óta Galamook mindig ugy volt feltüntetve, mint a hol szakadatlan a gyűlölködés és háborgás — most vegyem fel és terjesszem elő jelentésemben azt az örvendetes eseményt, hogy a gyűlölködés megszűnt, a zavarok elsimultak és a régóta háborgó hullámok lecsillapodtak; egyetértés, békesség van az egyházukban; s ha vannak is igen csekély számban, kik ezzel a szép renddel és békességgel megelégedve nincsenek, de ezek is nyugságban élnek. Fogadjuk örömmel mindnyájan ezt a kedves és nem várt átalakulást, mert elmondhatjuk ezen egyházunkról most: elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadott. Fájdalom, hogy ezen jóleső örömöt megzavarja a néhány egyházunkban duló viszály és békétlenség. M. Egresen már több mint egy éve folyik a harcz a ref. egyház, mint iskolafentartó testület és a vármegyei közig, bizottság illetve cultuszminiszterium között a tanitói lakás és a tanterem elégtelen és szük volta miatt. Többször fel lett szóllitva az egyház, hogy vagy alakítsa át az épületet, vagy emeljen uj tanitói lakást és tantermet. — Az egyház ellenszegült, még csak lépéseket sem tett a hiányok pótlására. Növelte a bajt az, hogy nem csak a hivek értetlenebb része, hanem még a presbytérium is ugy gondolkodott, hogy a lelkész az oka annak, hogy a kir. tanfelügyelő és a cultuszminiszter sürgeti az építkezést. Ekkor kitört a lelkész és a hivek között is a háborúság, holott a lelkész teljesen ártatlanul keveredett e küzdelembe. Mert hiszen beláthatnák azt, ha csak egy parányi jóindulat s áldozatkészség volna a hívekben, hogy bárki lenne ott lelkész — azért az iskola és tanitói lakás nem