A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

22 volna megfelelő és kielégitő. A harcz vége egyelőre az lett, hogy a cultuszminiszter ur beszüntette 1911. nov. l-jétől a tanítói 500 K korpótlékot és a 450 K tandijkorpótlást. Tehát ezen 950 koronát, — mivel a convent is megvonta a tandijat — az egyháznak kellett volna pótolni. De az a kérdés: miből? A pres, azt mondotta, hogy van az egyháznak néhány ezer korona tőkéje, fedezze az addig, a mig elfogy, azután nem bánják, akármiből akárki fizeti, de ők nem fizetnek semmit. Ezért költségvetést sem tudtak összeállítani mert a lelkész ur az én rendelkezésemre nem engedte a tőkét fedezetöl felvenni, pótadó kivetésére pedig egyáltalán nem voltak hajlandók. Tudtam magam is, hogy ezen rendkívüli intézkedés, az államsegély megvonása nagy anyagi kár az egyházra, a melynek építkezni kell s ha csekély tökéjét 2 —3 év alatt elkölti az államsegély pótlására, ugy az építkezés még nehezebben megy; egy memorandumot terjesztettem fel a főt. és mélt. püspöki hivatalhoz, hiven rajzolva ezen egyház szomorú állapotát s azt a nehézséget, ami az építkezésnek útjában áll s megkértem, hogy ennek alapján járjon közbe a kultuszminiszter urnái és folyósítsa tovább is az államsegélyt, kitűzve bizonyos időt, amely alatt a gyülekezetnek építeni kell. Ezen lépésemnek meglett a kedvező eredménye, a mennyiben a kultuszminiszter ur visszamenőleg folyósította újra az államsegélyt azon feltétel alatt, hogy az egyház rövid idő alatt rendbe hozza, renoválja vagy újra épiti a tanitólakot és iskolát. Amidőn ezt főt. és mélt. püspök ur tudomásomra hozta, egyúttal megbízott azzal, hogy személyesen menjek ki s meghallgatva az összes érdekelt feleket, tegyek jelentést arról, hajlandók-e és mi módon esetleg a község és uradalom támogatásával uj épöletet emelni? Május 1-én esperesi egyházlátogatás alkalmával jártam el e megbízatásban. Meghívtam az összes érdekelt feleket, meg is jelentek; az egész presbyterium, a községi elöljáróság a körjegyző úrral, s a mezőgazdasági iparrészvénytársaság képviseletében dr. Zsobrák János ügyvéd és Kpssa István uradalmi intéző urak. Felolvastam főt. és mélt. püspök urnák 5. pontban foglalt javaslatát, amelyre a presbyterium azt felelte, hogy az 5. pont közül egyiket sem fogadja el. Ekkor az uradalom részéről megjelent képviselők kijelentették az uradalom nevében,