A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

- 37 — templomban folyt le, — május 26-án a ref. egyház és az egész ország előkelőinek jelenlétében, az egyházkerület és a convent képviseletébsn megjelentem. -) >EI megyek, hogy meg készítsem néktek a helyet, hogy ahol én leszek, fi is off legyetek,< mondotta a tiszántúli egyházkerületnek főpásztora, Dr Eröss Lajos ur, és elment ezen év március 25-én, megkezdvén hosszú sorát, ama jobb hazába költözőiteknek. Hirtelen, rövid néhány nap alatt fektette a halál ravatalra, életenak legszebb korában, 53-ik évében. Csak 2 és fél évig volt ref. egyházunk legnagyobb kerületének püspöke. Puritán egyszerűség, nemes ambitió, igazi lelkesedés, fáradhatatlan muukásság jellemezték. Széles körű ismereteivel, nagy tudásával, mély bölcsességével küzdötte fel magát alacsouy sorsból előbb a debreceni theologiai tanári, s csakhamar a püspöki székbe. S a rövid 2 és fél év alatt annyi szép reményvirágot hozott nagy alkotások kezdeményezésével, hogy mindnyájan a legszebb várakozással voltunk további működése iránt. De a remény virágok hamar elhervadtak csak a fájdalomnak szúró tövisei maradtak vissza. . Legyen áldott emlékezete. 3) Egyházmegyénket is sok és nagy veszteség érte. Nagyt. Méjjas JLároly balhási lelkész ur ez év junius 2-án életének 79-ik évében, rövid súlyos szenvedés után job létre szenderült. Egyik legöregebb tagja volt egyházmegyénk lelkészi karának, 55 évig munkálkodott az Urnák szolgálatában s ebből 41 évet a balhási egyházban töltött el. H

;vatalának teljesítésében apostoli buzgóság, isteni félelem, erős hit, és az Ur akaratán való teljes megnyugvás, a társadalmi életben vidám derült kedély, s a családi körben gyengéd szeretet, igazi hűség jellemezték. Igazi példányképe volt az Ur szive szerinti prófétáknak. Híveinek nem csak hü őriző pásztora volt, ki az evangeliomnak kies mezején vezérelte nyáját az örök élet vizének kútfejéhez, hanem valósággal szerető atyja, a kihez bármikor teljes bizodalommal közeledhettek édes atyai jó tanácsért. Nyugodtan, féleiem nélkül ment el, tudván, hogy ama mennyei atyához költözik, ki az ö hü szolgáinak megadja a méltó jutalmat, amaz örök boldogságot. Vigasztalja meg az Ur az árván maradt gyülekezetet s különösen a mély gyászba borult özvegyet, ki 41 évig szivének fele, sorsának osztályosa s szenvedéseiben gyengéd sze etettel ápolgató hü társa volt. Minket lelkésztársait és barátait nyugtasson meg az a tudat, hogy hosszú életében soha senkit megbántani, senkinek keserűséget