A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 38 — szerezni nem tudott, jó szive, áldott lelke csak szeretetet, önzetlen raguszkodást s igazi vonzalmat ébresztett mindenekben. Végtisztesség tételén megjelentem s az egyhmegye lelkészi karának nevében sírjának szélén bucsut vettem tőle. Az Ur, kinek nevét dicsőítette egész életében, dicsőítse meg ö magánál azzal a dicsőséggel, melyet neki szent fia által kijelentett! Őrizzük meg keblünkben jó emlékezetét!! 4) Egyh. megyénk tanitói karában is bő aratása volt az enyészet angyalának. Fekete István, a s. nagybajomi egyháznak, itt 34 évig működött buzgó tanítója, ez év apr. 24-én, 64 éves korában, hirtelen jött alig pár óráig tartó szenvedés után, közülünk jobb hazájába távozott. Több mint 40 évig vott hűséges munkása az ur veteményes kertjének, ki gyengéd szeretettel vette fel gondját a kicsinyeknek, s fáradhatatlan, lelkiismeretes munkásságával nevelgette őket az Urnák tudományában és félelmében. Nincs egyebünk, mint az elismerés és hála, a mellyel fizethetünk azoknak, kik egész életüket az anyaszentegyház építésére szentelik. Adjuk meg ezt neki, fonjunk koszorút a hála és elismerés virágaiból, s tegyük le felhantolt sirjára. Nyugodjék békével az urnák hűséges szolgája, mi pedig kegyelettel véssük szivünkbe kedves emlékét! . . 5) Ugyancsak a tanitói karból költözött el Mészáros Gábor Balhási tanító ur, ki ez év apr. 26-án hosszú hónapokig tartó gyötrelmes szenvedés után ment el 58 éves korában. Hosszú <i() évig volt hü sáfára azon talentumoknak, melyeket rá bizott az ur, s ezeket 36 évig a balhási egyházban gyümölcsöztette szép sikerrel, nagy eredménnyel. Fáradhatatlan munkásságának nyoma meglátszik a gyülekezeten ; hosszú évekig az általa nevelt kicsinyek az egyháznak hitbuzgó, vallásos istenfélő tagjai, oszlopai lettek. Sok oldalú munkássága miatt elfáradóan az élet küzdelmeiben nyugalomba kívánkozott, hogv megpihenjen. De e földi életben nincs nyugalom, s az Ur, ki mindeneket bölcsen rendel és igazgat, nem tartotta elegendő jutalomnak a földi pihenést magához hivta, hogy saját kebelén, méltó jutalomként, amaz örök nyugalomban és boldogságban részesitse. De mi sem hagyhatjuk jutalom nélkül, s ha mást nein adhatunk, fejezzük ki méltánylásunkat lelkiismeretes munkásságáért, s áldás kívánással bocsássuk el, megőrizve emlékezetét. 6) Egy nyugalomba vonult, az élet fáradságos küzdelmei altt összeroskadott tanítót is eltemettünk. Molnár István volt rinya-