A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

- 6 — van a fellegvára. Igaz, hogy a külső erősségek már mind lorontattak, minden ország kibontakozott már a szorongató karok közül, a felvilágosodás terjed, a lelkiismereti szabadság fényes napjának sugarai olvasztgatják a fanatismusnak fagyos kérgeit, szabad szellő leng a világrészekben : de mi — fájdalom — ennek áldó hatását nem érezzük még. Mi még sötétségben élünk, fogva vagyunk. Várjuk azt a napot, a melynek hajnalán fel csillan az igazi egyenlőségnek, testvériségnek, szabadságnak ragyogó sugára, Várjunk, de nem tétlenül, hanem készülődünk kozzá! Mert lehetséges, hogy nagy harcok előzik meg e napot: lelki harcok szellemi küzdelmek, a melyekből mindnyájunknak ki kell venni a részt. Ennek a készülődésnek első, jele, az egész ország ref. lelkészi karának tömörülése, egyesülése, hogy mint szerves társulat, összegyűjtse minden erejét a végküzdelemre. Nehezen ment az egyesülés. Hosszú vajúdások, sok félreértés után talán eljutott a révparthoz, hogy alapszabályai megerősíttessenek, s szép munkáját megkezdhesse. Hogy mily nagy elnyomatásunk, annak kézzel fogható bizonysága az O. R. L. E ! Mert más időkben sem volt rézsás helyzetünk, nehéz küzdelmek közt tudtuk magunkat mindig fentartani: de arra nem gondolt senki, hogy az egész ország ref. lelkészi karát egyesítse, s egy tömör fallánx-á alkossa, isten országának munkásait. Mert a múltban e nélkül és lehetett sikeresen harcolm, nem gondoltunk ami régi hatalmas királynak összekötött vessző csomójára, melyet fiai kezébe adott, hogy törjék szét. S miután egyiknek sem sikerült ketté törése; szét szedte, s egyenként adta nekik s mindenik eltörte az egyes vesszőt. Egyesülésben van az erő. S mivel ezen erőre talán, sohasem volt nagyobb szükség, a körülmények szorongató hatása alatt, úgyszólván a tizenkettedik órának utólsó másodpercében megszületett, megalakult az 0. R. L. E. Úgyszólván kényszerítve lettünk az egyesülésre. Még gyenge ugyan, a kezdetnek óriási nehézségeivel küzd, de majd megizmosodik. Minden fejlődésre idő kell. S ha volna valaki, a ki tusakodnék ellene, s kételkednék ennek jövőjében, annak feleljük azt, mit Gamáliel mondott a nagy tanácsban „ha emberekről vagyon e tanács és dolog, semmivé lészen, ha pedig istentől vagyon, ti fel nem bonthatjátok, hogy ne láttassatok Isten ellen tusakodni'." De hát van-e valami nyoma, eddig is, hogy szükséget pótol, hogy istentől eredett? Azt olvassuk az evangeliomokból,