A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

volnánk kárhoztatva hosszú évszázadok óta, hogy az örök harc legyen vigasztalan sorsunk. Külsőleg nézve, testi szemekkel vizsgálva ugy látszik, hogy a múlthoz viszonyítva kedvezőbb helyzetünk. Igen, mert a harc formája változott. Más idők, más fegyverek ! Régen, ref. egyházunknak erőssége volt a vallásosság, isteni félelem, egyházhoz való törhetlen ragaszkodás Ezekkel a lelki kincsekkel bővölködvén, a legádázabb küzdelmek között is fentartotta magát, szerzett híveket, terjeszkedett, virágzott. Igen, mert Jézus Péter apostolnak erős hitére célozva mondotta: „Erre a kősziklára épitem fel az én anyaszentegyházamat, s a pokolnak kapui sem vehetnek azon győzedelmet." Szegény volt egyházunk, földi kincsekkel soha nem büvölködött, a hiveknek, áldozatkészsége volt az az olajos korsó, a mely soha ki nem fogyott. Szegénységében volt az a roppant ereje, a mellyel szembe szált a világ hatalmasaival, s megőrizte függetlenségét. Most anyagiakban annyira nem szűkölködünk, kívánatosabb örvendetesebb egyházunk helyzete, a mennyiben az állam segítségünkre jöt'. De ennek nem örvendezhetünk, mert a nyert előnynél sokkal nagyobb a hátrányunk, s a nyereség és a veszteség nem fedezi egymást. Az az államsegély, a melyet eddig külömböző czélokra nyertünk, ugyanolyan, vagy talán nagyobb mértékben csökkentette erkölcsi erőnket. A mily mértékben gyarapodunk az anyagiakban, olyan mértékben érezhetjük mindig nyomasztóbb helyzetünket az egyházi és társadalmi élet terén. Áz a fel sem vevés, lekicsinylés, mellőzés a mellyel lépten nyomon találkozunk, mind ennek a szomorú következménye. S ha most jönnének válságos idők, félő, hogy összetöretnénk a küzdelmekben. Egyetlen egy fegyverünk menthetne meg, híveinknek erős hite, Ugy de arra a szomorú tapasztalatra jutottunk, hogy híveink súlyos terheinek megkönnyítése az államsegély által, nem fokozta olyan mértékben a hit hűséget, egyházhoz való ragaszkodást, sőt inkább csökkentette. S mi okozta ezt? az a szomorú tapasztalás, hogy bizony ige 1 sokszor, számtalan alkalommal érezni kell nekük az elnyomott helyzetet, mellőztetést. Ez a helyzet signaturája. Az a roppant nagy hatalom, mellyel nálunk a mint mondani szokták — az uralkodó egyház bir teljes erejével ránehezedik minden más eg) házra s azok elnyomására törekszik. Nálunk