A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

az örömre. Azokból a sötét, komor fellegekből, melyek felettünk tornyosulnak, egy fénysugár löve'l alá, a mely ama felhőknek széleit megaranyozza, s kgyülési termünkben derült világosságot áraszt szét. Az isteni kegyelemnek és jóságnak áldó sugara ez. Édes örömet hoz szivünkbe. Ma van 20 esztendeje annak, hogy ns. Szabó Kálmán egyhmegyei gondnok urnák, gyülekezeteink megtisztelő bizalmából, gondnoki székét elf glalta s azóta ernyedetlen buzgósággal, fáradhatatlan szorgalommal s apostoli lelkesedéssel viseli, hordozza s teljesiti e tisztet. Nem mulaszthatjuk el, hogy ki ne fejezzük köszönetünket, elismerésünket, szeretetünket és hálánkat azon munkásságáért, melyet ily hosszú idő alatt egyházmegyénk valláserkölcsi életének s anyagi ügyeinek felvirágoztatása érdekében kifejtett. Az egyházmegye kormányzásában mint elnöktárs folytonosan részt vett, nem vonogatta magát soha a terhek hordozása alul, hanem mindenkor lelkiismeretesen végezte a rábizottakat. Higadt gondolkozásával, bölcs tanácsával, a hosszú esztendők tapasztalataiban szerzett éleslátásával, döntőleg folyt be a nehéz és bonyodalmas ügyeknek tárgyalásába, hogy a korláton tul ne csapongjon s ezeknek mindig a közérdek szempontjából való elintézésébe. Hogy egyházmegyénk kebelében mindenek ékesen és szép renddel vannak, abban az oroszlán rész az övé. Azt hiszem mindnyájunk helyeslésével találkozom, midőn ötet egyházmegyénk nevében üdvözlőn:. Kérjük az egek urát, hogy tartsa meg ns. egyházmegyei gondnok urunkat abban a testi és lelki erőben — a mely szerencsés osztályrészéül jutott -- sokáig, s legyen egyházmegyénknek még hosszú ideig bölcs kormányzója; s puritán egyszerűségében, egyházunkhoz, vallásunkhoz való ragaszkodásában s a kötelességek pontos és lelkiismeretes teljesítésében, legyen minJnyájunknak péidányképe! Isten áldja, isten tartsa meg sokáig!! A mi ref. egyházunk helyzetét általánosságban illeti, azt nem mondhatjuk örvendetesnek. A türelmetlenségnek, visszavonásnak sötét szelleme kikelvén sírjából, újra megkezdette munkáját s hintegeti az egyenetlenségnek, pártoskodásnak magvait minden téren ugy a társadalmi életben, mint a külömbözö vallás felekezetek kebelében. A mire legnagyobb szükségünk volna, hogy haladhassunk, erősödjünk, boldoguljunk, az nincs: békesség! Mintha arra