A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. március

— 18 — iskola régi szűk korlátai közül kibontakozott, főgymnasiummá lett, uj hajlékot nyert, örömmel és megvigasztalódva mondotta: Uram bocsásd el immár a te szolgádat békességgel, mert elvégeztem a munkát, a melyet reám biztál, hogy elvégezzem". Sok ezerre rugó tanítványainak kebelében a kiknek egyik legkedveltebb tanára volt — feledhetetlen emléket hagyott hátra és örökített meg. Mint ember áldott szivéért, nemes lelkéért, szelid, nyájas modoráért közkedveltségnek, általános szeretetnek örvendett, azért oly fájdalmas elvesztése. De ha szelid ábrázatát test szerint nem láthatjuk is, áldott lelke itt marad közöttünk, mert az igazaknak halála, olyan mint a derült égen lenyugvó nap alkonya, - mikor a nap, ha már aláhanyatlott is mélyen a láthatáron, sugarait visszaragyogtatja még sokáig az égbolton! Hogy ki volt a boldogult, mint férj és édes apa, ugy szinte testvér, azt csak ama nagy szenvedő s immár mély gyászba öltözött özvegy s a számos, jól nevelt, szárnyra bocsátott, s az apai szerelet és gondviselés által boldogitott gyermekek s jó testvérek tudnák kibeszélni, ha émberi nyelven kifejezhető volna, de érzik fájdalmasan szivük mélyén. Éltének alkonyán több évig súlyos szenvedések gyötörték, s annak, — a ki egész életét a világosság terjesztésére szentelte és áldozta — szemeire örök testi sötétség borult! Most megvilágosodtak lelki szemei „lát megnyilatkozott egeket, s azokban amaz örök országló Istent", ki megadja jutalmát a terhes pályán végzett nemes munkálkodásáért. Hiv munkássága e földön is részesült jutalomban; Félséges királyunk sok érdemeinek elismeréséül az arany érdemkereszt-tel tüntetie ki. Vigasztalja meg az Ur a hátramaradt szerelmes feleket, a mély gyászba öltözött s összeroskadt bus özvegyet, a jó gyermekeket, szerető testvéreket, kedves unokákat s a nagy számú szép rokonságot! Bocsássuk el mi is kegyeletes emlékezettel, áldással s azon kívánsággal, hogy az Ur adjon nekünk hozzá hasonló nemeslelkü, fáradhatatlan szorgalmú, nagy tudásu és istenfélő kegyes férfiakat fögymnasiumunk és egyházunk felvirágoztatására. Béke lengjen kihűlt porai felett! Mély gyász borult egyházmegyénkre nagys. Csorba Ede egyhm. világi tanácsbirő urnák, mult hó 20-án bekövetkezett halálával. Hirtelen és váratlan lepte meg a halál öldöklő angyala, s pillanat alatt porba döntötte az erős, hatalmas termetű férfiút. Gyönyörű, szép, munkás életének zenitjén szállt el a lélek a portest-