A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. március

müveit társadalomnak, egyházunk minden hívének tiszteletét és szeretetét kiérdemelte, de nem is férne e szűk keret közé mindezeknek elsorolása, azért nem is próbálkozom meg e súlyos feladattal. Ismertük mindnyájan életét s csak annyit mondok nagy veszteségünk fájdalmas érzetében : Lehullott, lehullott a fejünknek koronája". Legyen áldott közöttünk szép emlékezete! Egyházmegyénk kebelében is dult az enyészet angyala, s mutogatta félelmetes, ellenállhatatlan erejét és hatalmát. Alig fél év alatt egész rendet vágott, elragadván oszlopembereinket. Az elmúlt év szept. 24 én tért meg örök nyugodalom helyére nagyt. Bélaváry István volt mezöcsokonyai lelkész ur, Kaposváron, hol éltének utolsó 5 esztendejében nyugalomban volt. 90 évet élt. Hosszú napokkal megáldotta az Isten s megmutatta néki szabadítását, midőn a késő aggkor erőtlensége miatt testben lélekben összeroskadott. Egyházmegyénk lelkészi karának nestora volt. Egyike azoknak, a régi korból megmaradóit pátriárcháknak, kik kegyes életükkel, isteni félelmükkel, igazi becsületességükkel példány képül álloltak előttünk. Jellemvonása volt a puritán egyszerűség, szolgálatában lelkiismeretes hűség, egyenes lelküség. Igazán az ur szive szerint való lelkipásztor volt. Kihűlt porai a mezöcsokonyai sírkertben helyeztettek el kedvesei mellé, hol 37 évig működött szeretett híveinek körében, s honnét nyugalomba vonult. A pásztoroknak ama fejedelme, megváltó Jézusunk, megadta neki az örök élet hervadhatatlan koszorúját! Előttünk járt; kövessük az ö hitét, őrizzük meg emlékét s tegyünk egy cyprus ágat a porait fedő sírhalomra. Folyó év február 14-én eltávozott közülünk tek. Jféjas Pál nyugalmazott csurgói tanár ur. Fögymnasiumunknak 44 évig volt rendes tanára s 1901. év óta nyugalomban volt. Mint tanár nagy tudásával, lelkiismeretes munkálkodásával, igazságérzetével egyik erőssége volt fögymnasiumunknak. Hosszú működése alatt arra törekedett mindig, hogy a mi gymnasiumunk, mint a határszélen a művelődés, felvilágosodás és tudomány végvára, minél erösebb, hatalmasabb legyen s fényét messzeárassza. S hogy a mostani magas színvonalra emelkedett s igazán fényességünk és dicsőségünk lett: abban a régi tanári karnak — melynek legöregebb tagja volt - nagy rész jutott. Pőgymnasimunk történetét is megírta, a mellyel elévülhetetlen örök emléket állított magának. Mikor látta hogy fáradhatatlan munkásságát siker koronázza, az