A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. március

- 16 — azok tanulását megkönnyítse, s igy az egyh. kerület biztosítva legyen arról, miszerint onnét kerülnek ki ref. vallású tanitó jelöltek. Arra kért tehát hogy mivel Csurgón is van — tehát egyházkerületünkben, fögymnásiumunk mellett — állami tanítóképző intézet, forduljon az egyhmegye felterjesztéssel a főt. kerülethez, hogv mivel a b.-somogyi egyházmegye a legnagyobb egyh. kerületünkben, és a fögymnásiumunkból többen óhajtanának kellő anyagi támogatás mellett átlépni a tanítóképző intézetbe: Kérje meg miszerint ezen alapítványokból, illetve segélyből tegyen át, ha hem többet is — legalább 3 4 részt, ugyanennyi képezdei növendék számára. Indokolja azzal, hogy ilyen nagy egyh.-megyében, aránytalanul csekély a ref. tanítóképző intézeti növendékek száma, s talán ez a segély szaporítaná ezt a gyérszámot. Kérem a nt. és tek egyhrn. kgyülést e tárgyban határozni. 4. Egyhmegyénk egyik ki magasló alakjának, nt. Csorba Ede urnák váratlan és hirtelen jött elhalálozása folytán megüresedett egy vi1. tanácsbirói, lelkész gyámolda elnöki, miss, bizottsági elnöki és fögymn igazgató tanácstag állás. Kérem a nt. és tek. egyhrn, kgyülést, hogy ezen állások betöltése körüli intézkedést megtenni, illetve a választást elrendelni szíveskedjék. Esperesi jelentésem lezárása előtt egy szomorú kötelességet kell még teljesítenem az irás ezen szavai szerint,,megemlékezzetek a ti előttetek járókról, kik néktek szólták az istennek beszédét, kiknek kövessétek hitüket, meggondolván minémü vége volt az ö életüknek

1'. Megemlékezem, tehát azokról, a kik előttünk jártak szép életükkel, nagy erényükkel, hasznos munkásságukkal mint követendő példák ragyognak még most is sirba szálltuk után, lelki szemeink előtt. Legelső sorban mégemlékszem magyar ref. egyházunk nagy halottjával. Főt. és mélt. Jdun Bertalan ur, a miskolczi egyház lelkésze a tiszáninneni ref. egyházkerületnek 44 évig püspöke s a ref. egyetemes conventnek több mint 20 éven át volt egyházi elnöke életének 94-ik évében a mult év sept. 29-én aggkori végelgyengülésben csendesen elszenderedett. Temetése okt. 1-én volt. A legmélyebb gyászban és fájdalommal állotta körül az egész magyarhoni ref. egyház koporsóját. A dunántúli ref. egyházkerület képviseletében a temetésen megjelentem, s a mély részvétet kifejező küldöttségben részt vettem. Qyenge tollam érdemeinek méltatására, erőtlen az ajkam áldás dus működésének tolmácsolására, ragyogó erényeinek rajzolására, a melyeknek gyakorlásával a