A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. augusztus

- 4 — I. Mely alkalommal, a csurgói gyülekezet templomában megtartott isteni tisztelet után - egyházm. gondnok ur a jelenlevőket üdvözölve, a közgyűlést megnyitja. Tudomásul bejegyeztetik. 2- Távolmaradásukat igazolták részint a tavaszi, részint jelen közgyűlésről: a gigei, görgetegi, galamboki, hetesi, kis-bajomi, kutasi, n.-bajomi, tót-szt.-györgyi, k.-dobszai, zádori, nemeskei, lábodi, aszalói, hoboli, csoknyai, a.-segesdi, szt -benedeki, h.-szt.györgyi, istvándi-i, hencsei, m.-ujfalui, viszlói udvarhelyi, m.-egresi, patai egyházak, — Csire István, Fejérváry Gyula, Halka Sándor, Héjas Károly, Izsák Aladár, Mezey Pál, Német József, Jávory Nándor, Buza József, K's Endre, Szabó János, Barla Károly, Dömötör Lajos lelkész, — Csorba Ede, Kovács S. Gyula vil. tan. biró és Sárközy Imre vil. számvevő urak. Távolmaradásuk igazoltnak tekintetik. 3. Olv. esperes ur következő jelentése: Nagyt. és Tek. Egyhm. Kgyülés! A legközelebb — f. évi márc. 10-én — tartott kgyülésünk óta előrefordult eseményekről, s fontossabb mozzanatokról akarok igen röviden esperesi jelentésemben áttekintést nyújtani. Ezek a mozzanatok olyanok, a melyek egy részről csak magyar ref. egyházunkat érdeklik, más részről van olyan, a melyik kihat az egész világon elterjedt, ugy nevezett Kálvinista egyházra. Sajnos, hogy ezen események mind nem mondhatók teljesen örvendeteseknek, az örömnek poharába mindig kell legalább egy csepp ürömnek vegyülni, hogy ez folytonosan emlékeztessen bennünket arra, miszerint nincsen öröm szomorúság nélkül vagyis mint a bölcs mondja: «nevetés közben is fáj az embernek a szive.* De hát mi ezt már megszoktuk hosszú négyszáz-éves küzdelmünk között, s az az erő, mely ref. egyházunkat létre hozta, fentartotta s elterjesztette, nem a nyugalom és békesség, hanem nehéz harcok között fejlődött, hatványoződod olyan fokra, hogy azon immár a pokolnak kapui sem vehetnek diadalmat. Ha valamire, ugy a ref.