A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. augusztus

egyházra lehet alkalmazni teljes értelmében ezt a régi latin közmondást <sub prondere erőseit palmar Ennek egyik legfőbb — oka az, hogy a tiszta evangelium alapján állva, annak törvényeit követve, az általa kijelölt uton járva «tökéletességgel, híven, iga2án tiszia szívvé/,» nem térve le sem balra, sem jobbra, hanem nézve a mi hitünk fejedelmére a Jézus /Krisztusra.* haladunk előre, hirdetjük az igét, terjesztjük Istennek országát, munkáljuk a hivek boldogságát, mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben, nemcsak a szerencse napjának verőfényes sugaraiban, hanem a szenvedések, nyomorúságok sötét éjszakájában is Ezért van velünk az Isten, nem hagyott el soha minket s nem távozott el mitőlünk. Másik oka az, hogy él keblünkben a hála, és kegyelet érzete azon nagyjaink iránt, a kik érettünk a régmúltban és a jelenben áldoztak, munkálkodtak, harcoltak s példát adtak arra, hogy nekünk is mit kell cselekednünk s szinte halljuk ajkaikról idvezitőnknek ezen biztató, serkentő szavait, <a melyeket én cselekedtem, ti is azokat csekedjétek,» igy szólván hozzánk az apostol szavaival: <magunkat néldául adjuk néktek, hogy minket követnétek.* Nagy erő rejlik a hála és kegyelet érzetében és ennek kinyilatkoztatásában a mi őseink iránt különösen, mert a róluk való megemlékezés, erényeiknek, érdemeiknek elismerése, méltánylása fokozza bennünk is a lelki erőt, hogy mi is megharcoljuk ama nemesi harcot. Ezért inti az apostol is a keresztyéneket ekképen: <megemlékezzetek a ti előttetek járókról, a kik néktek szólták az Istennek beszédét, a kiknek kövessétek hitöket.» A megemlékezésnek, a szeretet, hála és kegyelet kinyilvánításának két szép és magasztos példája folyt le előttünk a közelmúlt két hónapban. Jun. 8-án volt 40 esztendeje, hogy főt. és mélt. Antal Qábor ur, egyh. kerületünknek szeretett püspöke a közpályán működik s ezt a hosszú időt részben mint hűséges és lelkiismeretes munkás, mint tanár, az urnák veteményes kertjében, az iskolákban, részben mint az evangéliumnak ékesen szóló apostola mint lelkész, a szószékben mint az Urnák angyala, egyh. kerületünk bölcs kormányzója, a püspöki hivatalban töltötte el. — Qyenge az én erőm, gyarló az én nyelvem, hogy ezen tágas munkatéren kifejtett tevékenységet, s érzett érdemeit, kimagasló erényeit méltóképen kifejezhetném. Ismerjük mindnyájan láttuk szemeink előtt felnevekedni, mindig magasabbra emelkedni, mig a közbizalom, a