A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. március

püspök urnák, a főrendiházban elmondott beszédére, a lelkészek fizetésének 2400 koronára való kiegészítése tárgyában. Nevezetesen, mikor főt. és m. püspök ur arra kérte a nm. cultuszminiszter urat, hogy mivel zsinati törvényünkben különben is benn van az, hogy a lelkészek fizetésének minimuma 2400 korona ; terjessze ki figyelmét arra is, s ne tekintse ezt pusztán felekezeti ügynek, mert ez általában véve hazai, állami, s különösen minket tekintve kizárólag magyar nemzetiségi ügy; azt felelte, hogy „igaz ugyan, miszerint a lelkészi congruának 2400 koronáig való kiegészítése az Ö Felségéhez beterjesztett zsin. törvényjavaslatban bennefoglaltatik, de a törvényeket jóváhagyó záradékban kivan mondva, hogy a zsinati tör= vényekben foglaltak csak annyiban teljesíttetnek, a mennyi= ben az állam az eddig meghozott és meghozandó törvényeken kivül messzebbmenő pénzügyi kötelezettséget nem vállal." Ez bizony annyit jelent, hogy a törvényben foglalt intézkedések életbelépésére várni és pedig ki tudja meddig kell még várni, tekintettel az államháztartásnak mostani, s a közel jövőben nehezen javuló pénzügyi viszonyaira. 4. Még lesújtóbb, mondhatni megrendítő prot. egyházunkra nézve a tanítók fizetés rendezésének törvényjavaslata. Nem csak azért, •— ami szintén lényeges hibája — hogy megbocsáthatatlan engedményt nyújt a nemzetiségeknek az által, hogy nincs határozottan kimondva benne a magyar nyelven való tanítás, mi által a magyar elem szakadatlanul fogy s a nemzetiségek folyton erősbödnek, sigy utóbb a mindig kevesebb, különösen prot. — magyar elem a folyton erősbödő nemzetiségek — mint egy vasgyürü által agyonszorittatik: hanem azért is, mert külömbséget tesz a fizetés megállapításánál az állami és felekezeti tanitók között. És pedig lényeges külömbséget. Azoknak a felekezeti tanítóknak — kik pedig sokkal több munkát végeznek, mint az állami az egész vonalon, minden osztályban kevesebb fizetést állapit meg. Szinte hallatlan dolog az, — a minek egy culturális államban nem volna szabad semmi körülmények között megtörténni hogy egy felekezetbeli magyar nyelven oktató tanitó, — a ki nemzeti missiót teljesít, 35 évi nehéz szolgálat után 800 mond nyolcszáz koronával kevesebbet kapjon, mint egy olyan állami tanitó, ki idegen nyelvet tanított! S mi lesz az eredmény?. Az, hogy tanítóink mind, kivétel nélkül állami iskolákba aspirálnak, lassan-lassan mindenütt alantasabb helyzetbe kerülünk s a tanitó