A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. március
testületnek színvonala folytonosan gyengül. Utóbb oda jutunk, 'hogy iskoláinkban nem lesz tanitó . Az egész prot. egyháznak tiltakozni kell ilyen bánásmód ellen, s ha ennek eredménye nem lenne, tömegesen be kell szüntetni iskoláinkat, s ki kell jelenteni határozottan, hogy ev. ref. vallású egyháztagokat nevelünk mi a magunk erejéből is egyházunknak, de hogy roskadásig emelve a terheket — az államnak polgárokat neveljünk, azt gyönge erőnk nem birja meg, különösen akkor, amikor az a ref. polgár nemcsak hogy a maga iskolájában tartva tanítót; neveli a magyar államnak a polgárokat, hanem adója arányban fizetvén az állami tanítókat is, segiti nevelni az ellenséges érzelmű, nemzetiségű polgárokat. Különben is az lesz a vége, hogy ha az állam nem segit; nem leszünk képesek fentartani iskoláinkat. Most még nem késő, még iskoláinkban meg van a vallásosság, egyházhoz való ragaszkodás erős érzete, most nem lennénk oly nagy rázkódtatásoknak kitéve, mint utóbb mikor nagyon természetesen — az iskoláink hanyatlásával, alább száll a vallásos érzület is. Későbben, elzüllött iskolákkal nem tudjuk magunkat a kellő színvonalon tartani. Megdöbbentő az is, hogy kisebb egyházainkban hol a törvényben előirt 30 gyermek létszám nincs meg, csak egy hija is van: az állam megvonja a fizetés kiegiszitést, s kényszeríti a ref. tanköteleseket vagy községi, vagy esetleg másik felekezeti iskolába járni. Ugy látszik pedig, hogy a kormány erre törekszik, igy akarja reformált egyházunk élöfájának gyökerére mérni a halálos csapást. 5. Hogy ilyen körülmények között, az államnak ily nagy mértékben tapasztalt mostohasága mellett lehet-e beszélni csak a legcsekélyebb méltányosságról is, mint p. o. a lelkészi korpótlékról, culturális humanitárius intézményeink segélyezéséről stb. azt, ugy hiszem minden józan gondolkozású egyén teljesen kizártnak tarthatja. 6. Hátra van még a morzsa, ami az államnak asztaláról lehullott, s a melyet mi, mint az evangéliumi Lázár olyan nagy örömmel vettünk és hála adással fogadtunk. Értem azon 3 millió összeget, mely a két prot. egyháznak adatott külömbözö célokra, de legelső sorban, és határozottan kifejezve a személyt terhelő egyházi adónak csökkentésére, amely összegből aránylagosan a ref. egyházra 2 millió korona esik. Ezen összegből, mint a költségvetés mutatja; -- de a mi még törvényerőre nem