A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. március

akat illetőleg, a zsinatnak kell határozni, a melynek utolsó ülésszaka ez év márc. 12-ére lett összehiva. 2. Nagy fordulatot jelent prot. egyházunk életében az úgynevezett lelkészi congresszus, a mely ülését 1906. nov. 22-én tartotta Budapesten. Jele ez annak, hogy a prot. lelkészi kar végrevalahára tudatára ébredve annak, miszerint az egyedenként való harc a legújabb időkben, — midőn minden testület egyesül, szervezkedik, szövetséget képez — teljesen meddő és haszontalan, mert az erők szétforgácsoltainak, s abban a nagy küzdelemben, mely úgyszólván a létért folyik, per absolute lehetetlen, eredményt kivívni, — kimondotta az egyesülést. — Igaz, hogy egy olyan testületnél, mely az egész országra kiterjedöleg, közel 3 ezer tagot számlál, ez kissé nehezen megy, de ha az eszmék tisztulnak, s teljes világlatban áll előttünk a cél, a mely felé törekednünk kell> s a külömbözö nézetek egybe simulnak, erősen hiszem, hogy rövid idő alatt megalakul a prot. lelkészi egyesület. Azonban félő, hogy a két prot. egyház lelkészi kara nem tudja megtalálni azokat a pontokat, a melyek összehozzák egymást, nem tudja eltávolítani azon akadályokat, melyek eddig is két felé osztották, s igy megeshetik az, hogy a két prot. egyház lelkészi kara külön egyesületet alkot. Jobb volna tömörülni, de ha nem sikerül, külön-külön is erős hadsereget alkotunk. A legelső szükség, — mondhatom élet feltétele a szervezkedésnek — az hogy minden lelkész kivétel nélkül tagja legyen az egyesületnek, mert ha magunk között széthuzunk, ha egymás törekvéseinek ellenállunk, ha nem tud áthatni bennünket az erős együttérzés tudata, hogy mindnyájan egyért, és egy mindnyájáért: akkor halva születettnek kell tartanunk ezt a szép és magasztos eszmét. Tény az, hogy ezen szervezkedésnek azt hiszem,— mindenik részen erős akadálya az anyagiakban való szükölködésünk. De nem szabad feledni, hogy áldozat nélkül semmit, még a legkisebb dolgot sem lehet keresztül vinni; nem szabad feledni, hogy minél magasztosabb, minél bo dogitóbb a cél a mely felé törekszünk, minél szentebb az eszme, a miért harcolunk, annál több és nagyobb áldozatot követel! Hivatásának oly magas fokán állónak tudom ref. lelkészi karunkat, hogy az eredményben nem kételkedem, teljes erejével oda törekszik, hogy az eszme megvalósuljon. 3. A lelkészi karra mintegy lesujtólag hatott a nm. cultuszminiszter urnák válasza, melyet adott főt. és mélt. Antal Gábor