A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

- 12 bizottság által, és pedig az esperes elnöklete alatt, amely bizottság a helyszínen minden egyházban összeállítaná a kimutatást, s igy egyöntetű lenne. Méltóztatnak tudni más esetekből — melyeket megnevezni nem akarok, — hogy minő képtelenségek származtak abból, hogy külön-külön bizottságok küldettek ki egyegy körbe a számittások megtételére. Nagy fáradság és nagy teher, de egyházunk, illetve egyházi adót fizető híveink érdekében minden lehető áldozatot meg kell hoznunk. S ha akár még ez év őszén, akár kora tavasszal a jövő évben, ezen kimutatások elkészülnek, az 1907. év végére teljesen készen lehetnének s 1908-ban megkezdhetnénk azon uj korszakot, mely egyházunk virágzását s hatalmas léptekkel való fejlődését lesz hivatva elömozditani. Annnyival is inkább szükséges, hogy az esperes legyen ezen bizottság elnöke, mert szerintem egész uj dijlapot kellene minden gyülekezetben szerkeszteni, s azt a helyszínén a presbptérium és isperes aláirná, s az egyházmegyei és ker. kgyülés megerősítené. Uj dijlap nélkül a lelkészi és tanítói fizetést, ugy szinte az egyház fentartására szükséges összegeket rendezni, megállapítani teljes képtelenség. Erre vonatkozik az egyh. kerületnek 1905. szept. 29. Pápán tartott kgyülés jkönyvének 91. pont alatt hozott határozata, mely szerint az egyházmegyék utasíttatnak, hogy a lelkészek és tanítók természetben kiszolgáltatott minden javadalmát, a fa és gabona kivételével — készpénzre számítsák át s ilv módon a dijleveleket állapítsák és szerkesszék meg s jóváhagyás végett az egyházmegyére, azután a kerületre terjesszék fel. Megvallom, én ezt az intézkedést nem értem. Lehet, hogy más egyházmegyéinkben célravezető s jó lenne, de a mi egyházmegyénkre vonatkozólag teljesen céltalan és eredménytelen. Elfelejtette a ker leti kgyülés, hogy a mi egyházmegyénkben egészen mások a viszonyok, teljesen elütő az egyházi adózás, mint a másik 8 egyházmegyében. Ugy tudom, hogy a többi egyházmegyékben az egyházak mindenütt megállapított mennyiségű gabonát, úgynevezett fixumot adnak a lelkésznek. Nálunk ha jól emlékszem négy egyház kivételével — minden 12 évet meghaladott egyháztag fizet bizonyos mennyiségű gabonát. Tehát első sorban nálunk is ezt a fixum rendszert kellene behozni. Mert ha a dijlapokban érintetlenül marad a gabonafizetés: mi értelme van a többi termények készpénzre átváltoztatásának? Ha az a szegény zsellér 6—8 esetleg több 12 évet meghaladott család tagjai