A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 11 — a másik két célra, ne tekintse ezen követelményünket kielégített­nek, hanem tartsa fenn jövendőre és sorozza az azután kielégí­tendő követelmények közé. Azért emiitettem fentebb az elszámolás kérdésénél, hogy nem az állam kormány, hanem az egyház tudja legjobban, melye < a legsürgősebben orvoslandő bajai. 2. Arra a kérdésre: miként kell és lehet a nyert államse­gélyt legüdvösebben felhasználni nem felelhetünk mást, mint azt, hogy legelső sorban az egyházi adóteher csökkentésére, akár ma­rad, akár nem a másik két célra. Azonban más kérdés is van, nevezetesen hogyan használjuk fel 1907.-ben az egy millió és 1908.-ban a két millió koronát? Ha 3 millió korona is csak egy célra lesz elegendő, de arra sem teljes biztossággal, akkor egy és két millió sehogysem elég csak egy szükséglet fedezésére is. E tárgyban szerény véleményem az, hogy az 1907. évben kiutalt egy millió koronát, illetve annak reánk reformátusokra esendő részét helyezzük el pénzintézetben, s ha hozzá jön 1908.-ban a 2 millió korona, akkor megkapjuk azzal együtt a 3 millió koro­nát, s az 1908. évben már teljesen rendezhetjük az adóügy kér­dését, és a hivek vállairól levehetjük az elviselhetetlen terhet. Azért javaslom pedig ezt, mert kivihetetlennek tartom, hogy az adóteher fokonként szállittassék le, mert igy külön kimutatás kell az 1907., 1908. és 1909. évekre. Ezeknek összeállítása oly sok zavart és kellemetlenséget idézne elő, s annyi fáradsággal járna, sőt többel mint a teljes adócsökkentésre teendő számítás hogy alig tudnánk belőle kiigazodni. De arra az 1907 ik esz­tendőre nagy szükségünk is van, s csak a legnagyobb jóakarat­tal és munkával lesz lehetséges, hogy a miniszter ur által kivánt számítást, pontosan elkészítve bemutathassuk. Ha népünk nem roskadt le eddig a terhek alatt, azt az egy esztendőt még kibírja s inkább megfizeti még egy évig egész terhét abban a biztos remény­ben, hogy 1908-ban már nagy részét levetheti. De nincs is értelme az adóteher fokozatos csökkenésének, mert semmi előnnyel nem jár, mivel ha 1007-ben elmaradna terhe egy harmad részének leszál­lítása, megnyerné ezt 1908-ban, mikor két harmad terhének le­tevése mellett, a másik egy harmadot is lerakhatná. De az a nagy előnye ennek meglenne, hogy már 1908-ban készen lennénk az adóügy teljes rendezésével, mig ellenkező esetben csak egy évvel utóbb 1909-ben lennénk azzal rendben. Hogy miképpen volna eszközölhető a teljes és pontos szá­mítás, én ugy gondolom, hogy egy-egy egyházmegyében egyetlen

Next

/
Thumbnails
Contents